Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

DÁVIDHÁZI PÉTER: A nemzet mint res ficta et picta keletkezéséhez

itt fáradságosan összegyűjt, az jobbára költői művek egyes sorainak vakmerő etimológiával a magyarok állítólagos őseire vagy rokonaira vonatkoztatott utalásaiból áll - még így is sovány eredménnyel. ízelítőül: „Orpheusnál (Argonautica. Lipsiae, 1764. 8-0 pag. 68-69. versu 446) olvashatni, hogy Chiron Centaurus, Jáson bölts nevelője, Orpheusnak kellemes énekléséért Thessáliában, vagy is Apollónius Rhódius szerént (Argonautica. Lipsiae, 1797. 8-0 Vol. I, pag. 47. Libro I, versu 580.) Pelásgiában, viselés végett Párdutzbőrt ajándékozott. A' Pelasgusok, más néven Iónok és Jászok voltak, 's fölső Aegyptusból költöztek ki, és így Afrikából."

1

2 Horvátnál egyforma (nagy) súllyal esik latba, hogy eposzból vagy történetírótól idéz, de így is alig talál használható előzményeket. Idézi, hogy Homérosz Iliásza ban Priamosz trójai király fia, a Meneláosszal bajvívó Alexandrosz párducbőrt viselt (III. 17. sor), s hogy az előző ének seregszemléjében Priamosz hadinépe közt felvonultak a pelasgusok (840. sor, Devecseri fordításában: „a jókelevézü [!] pelaszgok"), majd ebből arra következtet, hogy Alexandrosz ezzel nyilván a pelaszgok szokását vette át - róluk pedig már megmondta, hogy voltaképpen jászok, azaz (a maga korábbi őstörténeti fejtegetései szerint) végül is magyarok. Közvetlenül ezután Horvát ugyanígy idézi a történész Hérodotoszt és a költő Pindaroszt a párducbőr viselésének régi keletét bizonyítandó, majd a numizmatikát hívja segítségül: az Augustus császár idejéből fennmaradt római ezüstpénzeken ,,a' Párdutzbőrt a pántzélos öltözetű Párthus férfiú vállán világosan megkülönböztethetni", ami perdöntő adalék, mert meggyőződése szerint ,,a' Párthusok a' Magyarokkal egy nyelvű 's rokon nép voltak".

1

3 (Ismervén Horvát meggyőződését arról, hogy a magyarok „Scythae Georgii" néven a Dunától a Dnyeperig és azon túl is laktak, és hadakozásaikról ,,a' Georgiái Annálisok" is tanúskodnak,

1

4 kapóra jött volna számára a grúz, tehát georgiai Rusztaveli A párducbőrös lovag című középkori eposza. Erről azonban a magyar közönség majd csak 1884-ben kap hírt, Szász Károly nagy eposztörténete [1881-1882] sem tud még róla,

1

5 és Vikár Béla majd csak az évtized végén ismerkedik meg Zichy Mihály ehhez készített illusztrációival, rajtuk a főhős párducbőrhöz illően pettyes kacagányával, eltérően a másik felfogástól, miszerint a grűz kulcsszót tigrisbőrnek kellene fordítani.

1

6) Leletei azonban magát Horvátot sem elégítik ki egészen. Hiába talál Ovidiusban és Claudianusban több helyet, ahol a getákról („vagy is Palótzokról") azt mondják, hogy állatbőrt viseltek: sajnálatára ezekből nem 12 Horvát 1837. 5. 13 Horvát 1837. 5-6. 14 Horvát 1825. 34. 15 Szász Károly: A világirodalom nagy eposzai. I—II. Budapest, Révai, 1881-1882. II. 11., 15-16. 16 Radó György: Rusztaveli eposza és a magyarok. Világirodalmi Figyelő, 1962/1, 40-50. 99