Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - KIRÁLY GYULA: Utópia és tragikum. Kísérlet Dosztojevszkij és Madách poétikájának összehasonlítására

KIRÁLY GYULA Utópia és tragikum Kísérlet Dosztojevszkij és Madách poétikájának összehasonlítására Ha igaz Bartha János Madách tanulmányának megállapítása a Tragédiáról, úgy alkalmasint a romantika leküzdése az emberkoncepcióban, a létfelfogásban - mind Dosztojevszkijnél, mind Madáchnál, ennek tragédia- annak regénykoncepciójában - a döntő szövegépítő elem, miközben a tragikus életérzés leküzdésének történetét kapjuk mind Madách költeményében, mind Dosztojevszkij regényeiben. Madách és Dosztojevszkij a romantikán túl és a pozitivista színezetű realizmuson innen alkotják meg valójában irodalmi korszakolásokba nehezen besorolható alkotásukat, mint a világirodalom legnagyobbjai: Homérosz-, Dante- és Cervantestől Shakespeare-en és Rabelais-n át Goethéig és Tolsztojig. Alkotásuk műfaji kategóriákba való besorolása hasonló természetű: kanonikus formákba nehezen beilleszthető, de épp ebben van korszakhatárokat és műfaji korlátokat nem ismerő hatásuk az irodalomra és a kultúra egészére egyaránt. Az istenfelfogásoknak és az utópikus gondolatmeneteknek mindannyiszor az abszolút erkölcsi norma felől való értelmezés/kifejtés az alapja, nélküle hitelvesztettekké válnak akár a múltra, akár a jövőre vonatkozó elképzelések. Kompozicionálisan a Tragédiának az emberiség múltját vagy éppen jövőjét megelevenítő - illetve annak megítélését cselekményesítő - színeiben ez az abszolút erkölcsi normát konstatáló utalás-zsúfoltság (a görög tragédia hagyományából vett Kar egyenesen a biblikus illetve mitologikus metaforába öltöztetett színekben (I., II., III., V., VIL, X., XII., XV.); a szimbólumok, pl. a Föld Szelleme (III., XII.); a kulturális utalások különösen a jövőképet formáló (Párizs, Falanszter) színekben nem véletlen. Ha ennek Kant etikai fejtegetéseihez való közelségét fontosabbnak is kell megítélnünk, mint a hegelihez, ez csak ismeretelméleti összefüggésben igaz. Ontológiai vonatkozásban ugyanonnan ered, ahonnan Cervantes vagy Shakespeare, Puskin vagy Balzac, vagy akár Dosztojevszkij, Nietzsche (Töredékeiben a hatalom akarása), századunkban Heideggernek az emberlétben létezésének, az élet dinamikájának alapozása - az ember egzisztenciái-ontológiai státuszából: a létteremtésből, a létrealizálásból, a létalakításból. A küzdj és bízva bízzál nemcsak Madách kulcsfigurájának, hanem Dosztojevszkij regényei központi figuráinak is történésteremtő, - formáló akarati mozgatója. Madáchnál is,