Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - STRIKER SÁNDOR: Stílus és gondolat. A szövegváltoztatások hatása a Tragédiára

Mi az oka, hogy annyi hitetlen ember van a világon, tán nem egyéb, minthogy némelyek azt akarják, hogy igen is sokat higgyünk. S hogy napjaink politikusaihoz és választóihoz is volt, s van egy-egy mondata, azt nem mulaszthatjuk el felidézni, hisz az első akár korunk mottója is lehetne, miszerint: A törvényhozás ne avatkozzék abba, amit. privátok végezhetnek. Míg a-második a választópolgároknak intés: A képviseleti rendszer kevésre szűri befolyásunkat. Úgyszólván gyermekjáték, mi a mienk marad, de ily játékok táplálják a lelket. E gondolatok összetettsége és kiegyensúlyozottsága talán meglepő még a mai olvasónak is, és egyértelműen láttatják velünk: Madách Imre a világot nagy egészként szemlélte, s igen távol állt tőle, hogy valamely eszme- vagy hitvilág kizárólagos követője legyen. Szükségesnek tartjuk hangsúlyozni e tényt a Tragédia szövegváltoztatásának elemzését bevezetendő, hiszen a két nagy személyiség találkozásakor a stílus és a gondolat két zsenije találkozott, két külön világ egy-egy nagy képviselője. Madách Imre stílusa, nyelvezete ugyanis valóban sajátos. Arany és a kor követelményeitől messze álló, hogy András László nemrég elhunyt Madách-kutató kedves meghatározásával éljünk, szókészlete és ortográfiája tele volt „aisósztregovaizmusokkal". Ennek megfelelően Arany mintegy ezer sornyi javításának döntő része az olyanfajta téves vonzatok következetes kiküszöbölését szolgálta, mint például a „dacolhatok neki" helyett a „dacolhatok vele" fordulatok alkalmazása. A vonzatok javításán kívül a nyelvfejlődést követő módosítások is szükségesek voltak. így a többször előforduló „áztat" és „nem-e" kifejezések átírása, valamint a németes, tükörfordítás jellegű magyartalanságok, mint például a „De még ha is" átformálása ..Vagy ha igen" fordulatra. A nyelvtani archaizmusok vagy egyszerű helyesírási hibák mellett Arany a régies, vagy a helyi szóhasználat nagy részét is megváltoztatta, így lett az „araszt"-ból „arasz", a „trágyaturony"-ból „trágyaféreg", a „silledsz"-ből „süllyedsz", a „neét"-ből „nejét", stb. Az ilyen és hasonló javítások valóban gördülékenyebbé, nyelvileg helyesebbé, összességükben olvashatóbbá, a későbbiekben pedig előadhatóbbá tették a Tragédiát Igaz viszont az is, hogy Arany javításait az utóbbi nyelvi, szókészleti és jelentésben* változások nem minden esetben igazolták. így például a „Párizs" szókép hiába alakult „Páris"-zsá Arany keze nyomán, ha később a Madách-féle íráskép vált általánossá, tartalmilag pedig a „nyegle" kifejezés ma már nem hordozza az akkori „kuruzsló, csaló" értelmet, a „dőre" pedig a „hiábavaló" jelentését veszítette el napjainkra, s így bizony mindkettő értelmezésre szorulhat a mai olvasónak és nézőnek. A szöveg csaknem egynegyed részét érintő, következetes és mint írtuk, döntő részben indokolt változtatások néhány ponton azonban akaratlanul is megbolygatták a Tragédia gondolati egységét. Sőt hozzá kell tennünk, akad olyan javítás is, amely Madách világszemléletének jelzett komplexitását, természettudományos megalapozottságát homályosította el. E javítások álláspontunk szerint hozzájárultak ahhoz, hogy a Tragédia szövege több vitát váltott ki, semmint azt az eredeti változat indokolta volna. Az alábbiak-