Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)
ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - MÉSZÁROS EMŐKE: Az ember tragédiája bábszínpadon
A játék és a közönségkapcsolat építésén tál ennek az időszaknak a legnagyobb nyeresége talán, hogy barátságot kötnek az ekkor csupán ígéretes kezdő rendezővel, Németh Antallal, aki már gimnazista korában látta a Belvárosi Színház bábjáték-előadását, és élete végéig elragadtatással idézte fiatalkori élményét. 1923-ban, a Gyermektanulmányi Kiállításon már maga is részt vett a bábjátékban, amikor Faustot és Ludas Matyit tűzött Blattner műsorra. A vásári hagyományok tanulmányozása, a városligeti Hincz Károly és a népligeti id. Kemény Henrik tanácsai nemcsak a játéknak váltak javára, de a bábozó művészeknek is életre szóló tanulságot adtak: Blattner éppúgy, mint Németh Antal, meghatározó élményként emlegette a magyar vásári bábosok akkori tanítását. Németh Antal így emlékezik vissza erre a korszakra: „Lefordítottuk a Faust egyik változatát, egy budai esztergályos mester kifaragta a bábok fejeit, amelyeket alulról rúdon mozgattunk, úgyszintén a karokat is... Délután pedig a Ludas Matyii, de nem abban a változatban, amelyben itt... Ha jól emlékszem, Nagy László dolgozta fel a témát a gyermekek részére. Ha jól emlékszem, Gézuka játszotta Matyit, remek fisztula hangon, a fiatalt és a férfit egyformán. - én Döbrögit. Az összes bábokat mi mozgattuk. Faust is én voltam. Emlékszem, milyen nagy lelkesedéssel alakítottam ezt a szerepet. De játszottuk a Bűvös hordót, a Halászt, és más darabokat.. Ezeket a kis darabokat, amelyeket meg tudtunk valósítani ezen a színpadon, körülbelül három hónapig mindennap előadtuk tavasztól őszig a Műcsarnokban. Utána további elgondolások, kísérletezések korszaka következett. Elsősorban az alsőmozgatású marionett volt, ami az én képzeletemet is izgatta. Nem ismertem még akkor Henry Signoret-nek azt a zseniális megoldását, amellyel a múlt század végén Shakespeare-drámákat és más klasszikusokat hozott színre... A Blattner-féle megoldás különbözik a Signoret-féle megoldástól... Blattner bábuit a színész tartotta és tartja a kezében, tehát térbeli mozgásában egyénibb variációkra képes. Az első így mozgatott bábjáték a Faust volt, amelyet Gézuka csinált. A középen ment át egy rúd, amelyre a fej volt erősítve, és az továbbment a törzsön keresztül. Ezzel tudtuk jobbrabalra mozdítani a fejet. A két karnál volt ugyancsak két rúd odaerősítve, s erre jött a csuklós kar. Egyelőre még merev volt ez a megoldás, és csak a főbb mozgásokat tudtuk a bábuval elvégezni... a fatengely levezetésével végeztettük a finomabb mozgásokat. Amennyiben a száj nyitására, vagy másra volt szükség, ezt marionett technikával, levezetett zsinórokkal oldottuk meg... Az 1939-es párizsi utam alkalmával Blattner Géza megmutatta Az ember tragédiája kész bábuit. Ez az egykori, másfél évtized előtti »egyszólamú« technikai megoldásnak már egy »polifonikus« hangszerelésű, gazdag változata volt, ahogyan ő Az ember tragédiáját megoldotta." 5 Németh Antal személyes hangú visszaemlékezése bizonyítja, hogy a Nemzeti Színház későbbi tudós igazgatója, Madách művének a huszadik századi legjelentősebb rendezője meleg barátsággal viseltetett Blattner Géza, s hallatlan érdeklődéssel a bábjáték művészete iránt. A közös játék, közös élmények, közös kísérletek, a műhelymunka izgalma később, az idő és a távolság szorításában is megmaradt.
