Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)
ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - F. DÓZSA KATALIN: A kulisszáktól a stilizált színpadig. Még egyszer a Tragédia 1883-1915 közötti díszletterveiről
sével jött létre. Baloldalon a Keplert ábrázoló rajz boltíves terasza, műszerei, megfordítva, lekicsinyítve, és természetesen aprólékos festőiséggel kiegészítve, a másik oldalon Éva légyottjának kertje szintén kibővítve. Ez a kép egészen pontosan megegyezik a Nagyházi Galéria által közölttel. Az 1908-as előadás nem azonos Linharttal, de az 1892-es képről is csak annyit tudunk, hogy a „Hradzsin kertje". Párizs Linhart zsúfolt, rossz képe követi ugyan a Zichy illusztrációt, de színjátszásra alkalmatlan, az 1908-as sokkal jobb, a Zichy hatás itt is felismerhető. London is zsúfolt Linhartnál. Zichyt alig lehet rajta felismerni, annak ellenére, hogy az illusztráció annyira drámai, hogy még a kulisszaszínpadra is átfordítható lett volna. Az 1908-as londoni képnél sem használták fel Zichyt, de a régi várost felidéző vásznak ízléses, kellemes összképet adnak, nem zavaró a kulissza. Hevesi óriási statisztériát mozgatott, és a temetőjelenetnél is a nép volt a főszereplő: „éppen ennélfogva az eddigi berendezésekkel ellentétben koncentrálva fogtam fel, s úgy állítottam be, hogy a tömeg, mely az egész emberiséget jelenti, a sír szélén kuporogva várja halálát, fölöttük a halál sejtelmesen villogó kaszájával, szóval ez a közös, az egyetemes, az általános tragédia. Az élet vására. London végül is mindenestül a síré" 40 . Amilyen nagyszerű a koncepció, olyan elszomorító a jelenetkép, az egyetlen, amin az egész színpadkép látszódik. A szuffitaívek közül előbukkanó kaszás halál olyan, mint egy szellemvasúti rém, a halálát váró tömeg a lengedező kulisszák között kuporog. Egyszóval, a mai szemlélő számára úgy tűnik, Hevesit legyőzte a kulissza elvont fogalmakhoz alkalmatlan piktúrája. Rendkívül érdekes a Falanszter megformálása, ami 1892-ben és 1908-ban azonos lehetett, az Eiffel-torony lábazatához hasonló ívelt vastraverzekkel, lendítőkerekekkel. Nincs köze a Zichy illusztrációhoz, mint ahogy Linhart vázlatának sem, ez utóbbi szó szerint követi Madách utasításait, s hasonlít bizonyos mértékig az 1908-as díszletekhez, azok lendülete és művészi értékei nélkül. Az összehasonlítás alapján egyértelműen leszögezhető, hogy az 1892-es és az 1908as előadás ugyan sok részletben hasonló, mégsem azonos, s nem csupán azért, mert Hevesi kevesebb kulisszát használt és nagyobb teret igényelt, mint a bécsiek. A debreceni díszletek inkább a bécsi előadás másolatai, illetőleg variánsai lehettek - akár Burghart átírásában is. A Linhart-féle változat bizonyos elemeket lekoppinthatott a bécsi képekből, s ugyanakkor igyekezett a Zichy illusztrációk sikerét is kihasználni. Néhány képe ugyanakkor, mint pl. Bizánc vagy Róma csak a szokásos kulisszasémát követi. Ezek sem lehettek tehát az igazi Eszterházy-díszletek, de még megbízható másolatok sem. Tekintettel arra, hogy az aukción felbukkant díszletképek teljesen megegyeznek a Linhart-féle képekkel, erősen megkérdőjelezhető az is, hogy Zichy Mihály sajátkezűleg festette őket, vagy inkább arról van-e szó. hogy a híres rajzok nyomán készült tervek valódivá nemesedtek az emlékezetben. Igaz, hogy a prágai szín jelzett, de a jelzés is megkérdőjelezhető. 41 Az mindenesetre tény, hogy a képek színvonala, sematikus kompozíciója és festőisége nehezen azonosítható Zichy zsenialitásával.
