Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - F. DÓZSA KATALIN: A kulisszáktól a stilizált színpadig. Még egyszer a Tragédia 1883-1915 közötti díszletterveiről

előadás számára, de ugyanakkor nehézkessé tették a gyors változásokat. Kéméndy a gyorsabb díszletcsere érdekében több képben azonos emelvényeket alkalmazott (a Nemzeti színpada csak néhány helyen volt süllyeszthető), azt viszont a természethűséget megkövetelő közönség rosszallotta. A háromdimenziós megoldás a legrészletesebb naturalizmussal párosult. A Paradicsomot „pompás pázsit" borította, a londoni „díszes temetőkertben valódi csontvázat ásnak el"

15 stb. A technikai lelemények és az élethűségre való törekvés nem tett jót a darab szellemiségének. A mű elveszett a szcenikában, ellenállt a „valódiságot" követelő plasztikus megoldásoknak. A „ZlCHY-FÉLE" DÍSZLET „A színházak bizonyára nem a filozófiai tartalom miatt játsszák a darabot, hanem mert fölfedezték a kompozíció drámai hatását és szcenikai kiaknazhatóságát. A díszletfestőnek, a rendezőnek a leghálásabb föladatok kínálkoznak""' nyilatkozta az időközben színházi kritikusból rendezővé váló Hevesi Sándor, aki 1908-ban kapott először lehetőséget arra, hogy bemutassa, milyen hálás feladat a Tragédia színrevitele. Véleménye azt is jól tükrözi, mennyire megváltozott Paulay óta a színházi gondolkodás - Az ember tragédiája már nem egy kivihetetlen, színpadellenes drámai költemény, hanem éppen ellenkezőleg, látványosság. A korszak részletes, érzékletesen megfogalmazott kritikái mellett az előadás megidézéséhez és a díszletek elemzéséhez egy különleges fényképsorozat áll rendelkezésünkre, amelyek Kossak József (Kossuth Lajos u. 12.) fényképész ügyességét dicsérik. A levelezőlap formátumú, a szereplőket a színpadképben elhelyező képek eladásra, gyűjtéshez készültek, és a díszletek illetve a rendezői látvány teremtés koncepciója jól követhető rajtuk. Hevesi a költemény drámai mivoltát kívánta hangsúlyozni, és a reinhardti rendezői elveket követve a nép, a statisztéria mozgatására helyezte a hangsúlyt. Erre a NépszínházVígopera lehetőséget nyújtott, mert nagy színpadán akár 80 statisztát is felléptethetett. Módja volt az akkor legkorszerűbb világítási effektusokat is alkalmazni (meg is tette), mert Máder Rezső, a Népszínház-Vígopera igazgatója többek között mennyezeti ívlámpa világítási berendezést kért és kapott a Népszínházi Bizottmánytól. Hevesi rendezői újításainak azonban gátat szabott a díszlet, amely nem újonnan készült, hanem Zilahy Gyulától,

17 a debreceni színház igazgatójától kölcsönözték. Hevesi 1923-ban

18 a Színházi Életben fel is panaszolta: „Amikor 1908-ban a Népszínház- Vígoperában rendeztem a Tragédiát - lényegesen csak a londoni jelenetben térhettem el a Paulay szövegkönyvtől, mert a híres Eszterházy-féle díszletek, amelyek több mint 30 évvel ezelőtt 40.000 Ft költséggel készültek a bécsi bemutatóra, (...)- teljesen Paulay szövegkönyvére készültek." Erre - az egyébként a korszakban megszokott - tranzakcióra nem elsősorban a pénzhiány ösztönözhette a Népszínház-Vígopera vezetőségét, hanem az a tény, hogy ezek a Tragédia legnagyobb közönségsikert aratott, leghíresebb díszletei voltak, amelyeket Eszterházy gróf 1892-ben Bécsben Zichy Mihály illusztrációk nyomán csináltatott. Zilahy Gyula ezeket a díszleteket (vagy másolatukat'?) vette meg Eszterházy gróftól és adta kölcsön a NépszínházVígoperának. Máderék méltán hihették, hogy a kölcsönzéssel emelni fogják a mű bemutatásának színvonalát.