Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - KÁICH KATALIN: „Miért büntetne?" A Tragédia Isten-képének egy lehetséges kommentálása

Teremtésben életre keltett anélkül, hogy annak sajátosságait, lényegét tökéletesen ismerte volna: (...) Hogy néhány anyag Más-más tulajdonokkal felruházva, Miket előbb, hogysem nyilatkozónak, Nem is sejtettél bennök (...) Tehát az anyag az, amely öntudatra kél, miközben megmarad a semleges salak. S ha már meg van írva az is, hogy Isten képére teremtetett az ember, akkor ebből az is logikusan következik a luciferi gondolkodásmód összefüggésében - arról nem is beszélve, hogy az anyag természetrajzát senki sem ismeri Lucifernél jobban -, hogy: Az ember ezt, ha egykor ellesi, [mármint a teremtés folyamatát] Vegykonyhájában szintén megteszi. Az Isten képére való teremtettség vulgáris értelmezésének eredménye lesz ez a folyamat, a forma meghatározta és anyagszerűség irányította emberi cselekvés megnyilvánulása, melynek középpontjában az isteni megnyilvánulás rangjára emelt kontárkodás áll. E kontárkodás eredményei már Madách korában is egyértelműen megvoltak. Jelenvalóságukat az aktuális politikai helyzet nagyon is kézzelfogható módon tudatosította, de a végkifejlet körvonalai, bármennyire is tartalmazták a kilátástalanság borúlátását, csak a hiábavaló emberi küzdelem örökös körforgásába zártságát mutatta fel Ádám és Éva előtt. Hogy eme végkifejletnek ma már milyen aspektusait vagyunk kénytelenek tudomásul venni, arra vonatkozóan elég a klónozással kapcsolatos fejleményekre hivatkozni. Az ember teremtette torzalak kibontakozóban van. A végeredményeiben ilyen formán megnyilvánuló teremtésből valóban hiányzik az összhangzó értelem. Az önmaga dicsőségére teremtő Isten teljes kudarcának körvonalai rajzolódnak ki előttünk egyre nyilvánvalóbban, s egyre rohamosabb ütemben. Luciferhez hasonlóan, mi is feltehetjük a kérdést: Méltó-e ilyen aggastyánhoz e Játék (...),

15 Vagyis méltó-e a Mindenható Teremtőhöz az a mű, melyet tudomásunk szerint létrehozott, s melynek mi is teremtményei vagyunk. A létezés értelméről való gondolkodásnak ezen a pontján juthatunk el annak felismeréséig, hogy az emberiség hagyományai koordinátarendszerének összefüggésében kialakított Isten-fogalommal van a baj. A dolgok nem úgy működnek, ahogyan a véges emberi elme/érzékelés alapján megállapított és gyakorlatba állított törvényszerűségek alapján tudni véljük, s hogy azzal, hogy a ráció egyedül üdvözítő voltára építettünk és esküdtünk, elzártuk a hit felé vezető út kutatásának lehetőségét, kiegyenlítve azt a képtelenséggel, az együgyűséggel, ismételten mellőzve a Jézus hirdette tanítás egyik alapvető tételét: Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna,