Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - KERÉNYI FERENC: Mikszáth Kálmán és korának színházi élete. 150 éve született Mikszáth Kálmán

[30] Oho (röhög) Jó-e? Ha jó-e? Dejszen... Gyurka. Lásd bohó. Lehet egy fán is kétféle gyümölcs Ki jól válogat közte, az a bölcs, Hát annyit mondok, hogy semmi Egyebet nem mondok. Törvény bíró. [35] Ej csak ennyi! Kend valóságos rudjatört szekér Nincs eleje, hát sehová sem ér. Gyurka. [40] Kelmétek pedig faragatlan szán, Lassan döczögnek a tudás haván; Most már kiolvadt alóluk a hó. Nem magyarázok. Többen, (körülveszik) De ha kérjük. (félre) Dehogy jó, dehogy, egészen kifogytam, Azaz, hogy hümhüm, (fenhangon) Aha, megvan, Hát földiek, czakumpakk összevissza No, no, nem épen tréfa dolog biz a, [45] A sok pogány diákos mondatot, Amit a biró uram olvasott, Rövidre fogva egy darabban Sallang hám nélkül, az van abban. (Lelkesen) Hogy kijött az igazság! Mindnyájan, (lelkesen) Most értjük. S mi értük! Király, hon és nép legyen egy darab [52] Jó szót sem ér, ha együtt nem marad. (Mulattató, 1874. 21. sz., május 22. 81-82.) Gyurka. Jó; [50] Éljen a király, a hon! Gyurka.