Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - SZÉKELY GYÖRGY: A Tragédia ősbemutatójának problémái

esetleg a kortárs-képzőművészet eszközeivel megközelíteni7 A Lucifer-ábrázolást is ebbe az összefüggésbe kell belehelyeznünk. Madách instrukciója így szól: „(A mennyekben. Az Úr dicstől környezetten trónján. ANGYALOK SEREGE térden. A NÉGY FŐANGYAL a trón mellett áll. Nagy fényesség.)"

2 Yagyis: a kezdés pillanatában négy, egymástól meg nem különböztetett főangyal áll az Úr trónja mellett. Ezt az egységet egyikük hallgatása bontja meg: azé, akit azután az Úr Luciferként szólít meg. A teremtésben való részesedésükről kirobbanó vitájuk végén az Éden két fája átok alá vettetik, Lucifer pedig - Madách instrukciója szerint -, „índűl." Őt magát nem az Úr, hanem az Angyalok kara nevezi „megátkozotf-nak. A költemény legvégén, az „álom-történelem" után, vagyis az. emberiségtörténet kezdetén, a Tizenötödik színben megjelenő, igazságosztó Úr továbbra is a Mindenség fontos részeként jelöli meg Lucifert: „működjél tovább" - mondja -, és semmi mással nem bünteti meg. mint hogy éppen az lesz „Szép és nemesnek űj csírája...", amit ellenfele elront, illetve elrontani vágyik. Paulay Edének a Fővárosi Lapokban a bemutatót megelőző két napon megjelentetett előzetes tanulmánya is a nehézségekről vall.

3 A színlapon egyetlenként kezelt, eredetileg három színből álló „Előjáték"-ről így írt: „Angyalkarok dicsőítő éneket zengenek a - természetesen láthatatlan - Úr trónzsámolya körül. Lucifer gúnyosan szemléli a .dicsérő hitvány sereg'-et, bírálgatja a teremtés művét...". Tehát Paulay már előzetes elképzeléseiben is elkülönítette Lucifert a négy főangyaltól. Ez a leválasztás azonban nemcsak elméletben történt meg. Rendezőpéldányában

4 látható az első kép alaprajza és a vonatkozó részletes írásos instrukció. Paulay Ede rendezőkönyvének egyik oldala