Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - ENYEDI SÁNDOR: Janovics Jenő és a Tragédia

híján a társadalom elégedetlen, ingatag. Szóval anarchikus állapotban vergődik az ember. Amazokban egység és összhang létezik tehát, ezekben sokféleség és ellentét. Azoknak testvériség és közérzület a jellemzője, ezeknek önzés és individualizmus." (Kármán Mór fordítása) Kritikusabb kort, mint a mostani, alig ismer a történelem, A józan ész tótágast áll és a logika törvényei csődöt mondtak. A boldog és elbizakodott béke bőséges éveiben, amikor nemzetek, népek és egyének évtizedekre dolgozták ki terveiket, biztonságban haladva a megszokottság kitaposott útjain, nem félve előre nem látható megrázkódtatásoktól, váratlan erupcióktól, más kérdésekre várt feleletet az ember, mint ma, amikor szirtről szirtre kapaszkodva, szédítő örvény felett ingadozva, utat keresve, célt nem látva, minden lépésnél összezúzva magát, pusztulásra szántan, tikkadtan kérdi: Honnan? Merre? Miért? Mind a három kérdésre tiszta és világos feleletet kapunk Az ember tragédiájában, Madách saját életének szörnyű lelki válságában s nemzetének örvénylő történelmi krízisében írta Az ember, tragédiáját Kicsendül belőle saját tragédiája, nemzetének tragédiája, az egész emberiség tragédiája. Vigasztalást keres énjének mártírszenvedéseire, reménysugárt akar lopni nemzete jövőjébe, s mentőkötelet dob az örvényben fuldokló emberiség felé. Biztatón sugallja, hogy minden mélység az emelkedés kezdete, s óva int, hogy minden csúcs a hanyatlás kiinduló pontja. A sötétség oszlása szüli a világosságot, a világosság enyészetével szakad reánk a sötétség. Lávaként omlik a kérdés a mai ember vulkánlelkébőí: megyünk-e előre az erkölcsi haladás útján, a nemesbülés céljai felé, az isteni tökéletesedés irányában? Az Úr nem felel ezekre a kérdésekre ítéletében. Isten jótékony keze eltakarja a titkot fürkésző emberszem elől. „Végtelen a tér, mely munkára hív" - ezzel biztatja a férfit, akit munkájában csak egy parancs köt le: a lelkiismerete és hite. A nő pedig - mint mosolygó géniusz kell hogy a férfi mellett álljon a költészet és a dal varázsával. Küzdés az ember célja, vallás és költészet pedig az emberi küzdés két rugója. Még világosabban tett érről a felfogásról hitet Madách a Kisfaludy Társaság ülésén tartott székfoglalójában, mondván: - „A vallás az észnek költészete s a költészet a szívnek vallása. Elválaszthatatlan ikrek, a delej egymást kiegészítő két sarka."* Az új színpadi rendezésnek alá kell húznia a feleleteket, melyeket Madách ad a mai lélekből kiágaskodó kérdésekre: Honnan? Merre? Miért? S hogy ezt tehesse, meg kell vizsgálnia a dráma szerkezetét. A három első és az utolsó kép a dráma kerete. De nemcsak kerete, hanem olyan kulcsa, amely nélkül a közbeékelt események összefüggéstelen, élettelen és érdektelen történelmi képek lennének. Ez a keret szerves része a drámának. Ebben a keretben fénylik legtisztábban a költő erkölcsi felfogása. Ez a keret adja értelmét az egymásra következő képeknek. Ez tölti meg élettel. Ez mutatja meg a költemény művészi célját. Ez a keret adja meg a feleletet a három fölmeredő kérdés közül kettőre. Arra, hogy Honnan?, és arra, hogy Miért?