Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - ENYEDI SÁNDOR: Janovics Jenő és a Tragédia

lelkes méltatást, mint maga Janovics. „Jó ember volt a szó legnemesebb értelmében. És nagy ember, A magyar színház történetében talán a legnagyobb. És a legszerényebb..." Néhány nappal azelőtt hunyt el (1894, márc. 12.) mielőtt Janovics Jenő színészi oklevelét átvehette volna. Paulay emléke és Madách halhatatlan remekműve élete végéig elkísérte. A fiatal színész első szerződése Csóka Sándor miskolci társulatához szólt, 1894. április 1-i keltezéssel. A nyári - zilahi, szilágysomlyói, dési és marosvásárhelyi vándorlásairól viszszatérő társulat 1894 őszén Miskolcon műsorra tűzte a Tragédiát November 7-én és 8-án került a nézők elé. (Ádám: Baghy Gyula, Éva: Csókáné Almássy Júlia, Lucifer: Kazaliczky Antal.) Sok Miskolcnak kétszer egymás után - jegyezte meg az egyik miskolci lap, anélkül, hogy részletezte volna az előadást. Néhány nap múltán gondolt egy merészet az igazgató, és Ádám szerepét az addig csak kis szerepekben láthatott Janovicsra osztotta ki. A Szabadság című lap 1894. november 17-i száma elégtétellel állapította meg: ,Az ember tragédiájában Janovics mutatta be magát, mint Adám. Azt hisszük, hogy leginkább ő van hivatva színtársulatunkban e szerepre, ennek megfelelő interpretálására..." (A bíráló szerint az ifjú színész fokozatosan bontotta ki szerepét, értelmesség jellemezte és minden képben eredeti volt.) Makó Lajos, majd Krecsányi Ignác társulatai után 1896 őszétől Megyeri Dezső kolozsvári társulata következett. Kolozsvár ahol őelőtte is Madách kultusz volt, odaérkezéséig E. Kovács Gyula, majd 1895-ben Ditrói Mór rendezésében - de a Paulay-féle felfogásban került színre a Tragédia. Janovicsot Kolozsváron fontos tennivalók várták. Alig fél év elteltével rendezőnek nevezték ki, (24 éves akkor!), beiratkozott az egyetem bölcsészkarára, s közben olyan művészeket kellett rendeznie, mint Rózsahegyi Kálmán, Szentgyörgyi István, E. Kovács Gyula... Színészként alig volt jelen. Ditrói 1896-os távozása után (a pesti Vígszínház igazgatója lett), a Tragédia felújításakor maga E. Kovács Gyula, a korábbi rendező kérte Janovicsot, vegye rendezői gondjaiba a Tragédiát Rendezőként már csak a patriarcha szerepét osztotta magának, Égy ideig a kolozsvári színház művezetője, majd a szegedi színház igazgatója. 1905-ben tért vissza Kolozsvárra, ahol gondoskodott róla, hogy 1913ig minden évben műsoron maradjon a Tragédia. (A szereplők természetesen változtak). JÍZ ember tragédiája színpadi előadásának formája ma is azon az alap-elgondoláson nyugszik, amit Paulay termékeny fantáziája teremtett meg, Ne haragudjanak nemes törekvésű és nagynevű kartársaim, lássák be, hogy ez így van..." Az 1913-as Tragédia bemutató - amelyet további tizennégy előadás követett - jelentette az első lényeges elrugaszkodást a Paulay-féle „rendezői példánytól". Ekkor Janovics a teljes szöveget játszatta - az Újság című lapban ezt Kovács Dezső így kommentálta: „Dr. Janovics Jenő előtt két szempont lebegett. Teljes egészében vitte színpadra e remekművet, s ezzel megmutatta, hogy nincs egyetlen részlete sem, mely hatást ne keltene a színpadon is. Ez az egyik szempont. A másik az, hogy az öt óra hosszat tartó darab folyton lekösse a néző figyelmét, amiben a tudással és invencióval dolgozó rendezés a modern színpadtechnikai vívmányok minden eszközét felhasználta. A díszletek valamennyi jelenethez újonnan készültek, és örömmel állapítjuk meg, hogy mindenikkel igyekeztek a jelen hangulatához művészi diszkrécióval alkalmazkodni," 1918. december 18-án került sor Kolozsváron a Tragédia századik előadására. (Ádám: Nagy Adorján, Éva: Fáy Flóra, Lucifer: Szakács Andor,) „Különös játéka a véletlennek, ez volt egyszersmind a pazar szépségű új színházban Az ember tragédiája utolsó előadása.,," - írta keserűen, 1934-ben. A magyar színészek szá-