Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - SZÉKELY GYÖRGY: A Tragédia ősbemutatójának problémái

- nem hangzott el Ádám és Lucifer ezt követő párbeszéde, melyben Lucifer előre óv a várható keserves tapasztalattól. Nem hangzott el az sem, hogy: ...megtudjuk, mit érez: / Le kell szállnunk a nép nagy rétegéhez. Ez a szöveg már csak szcenikai okokból sem hangozhatott el, mert a színpadon nem volt olyan építmény, a Towert jelezve, amelyről körül lehetett volna nézni, s róla lejönni; - nem volt Ékszerárus, tehát nem mondta el panaszát az Ibolyaárus ellen; - kimaradt a Korcsmárosnak az a szövege, amelyben Ádámékat elzavarja a padról; - nem volt Kéjhölgy és így nem énekelhette el dalát az aranyalmáről és a sárkányról; - nem volt Zenész, tehát nem mondhatta el panaszát a kényszermuzsikálásról, s nem énekelte el dalát a Mesterlegény sem. Néhány sorra szűkült Ádám és Lucifer első párbeszéde a Polgárlány képében megjelenő Éváról; kimaradtak a Cigányasszony tenyérjóslatai, valamint a második, „kerítő" jelenete. Mivel Éva eltűnt a Lovelt követő tömegben, elmaradt a luciferi ajándékok lelepleződése is. Valószínűleg a próbák során került vissza a Bábjátékos tíz sora, mert - mint azután a „Haláltánc" szövege is - ez is a rendezőpéldánynak egyébként az instrukciók számára üresen hagyott jobb oldalára van beírva. À húzásokra, illetve a bennmaradó részekre egyébként Paulay az előzetes tanulmányban is utalt, felsorolva a „meghagyott" jellegzetes alakokat: „A tanulók, a gyárosok, a munkások, a nyegle, a korcsmáros, a katona, a virágot áruló és a kirakatot bámuló lányok, a kerítőnő, az eladó lány és anyja..." A Bábjátékos itt sem szerepelt. A XI. szín összes rövidítéseit számokban kifejezve, az alábbi eredményeket kapjuk: Az ősbemutatón az eredeti szín 592 sora helyett 249 szólalt meg, azaz mindössze 41%-a. A „haláltánc" visszaállítása után ez az arány 47%-ra emelkedett, Meg kell említenünk, hogy ezekre a nagymértékű változtatásokra csak egyetlen kritikus, az ellenzéki Egyetértés munkatársa, Mihály József reagált, így: „Mennyi szép időt lehetett volna nyerni a londoni jelenet számára, amely egészen fel van forgatva, ki van vetkőztetve eredeti alakjából, A londoni színben, úgy amint előadták, Ádám és a polgárlány egészen háttérben (!) vannak szorítva." A színpadi megjelenítésre Paulay szokás szerint berajzolt alaprajzából lehet következtetni. Eszerint: a színpad rendezői jobb oldalán elöl volt a kocsma, melyet hátrafelé valószínűleg öt „árkád" követett. Bal oldalon az alaprajz hátrafutó folyamatos falat jelez egy szélesebb bódéval (7), bejárattal, két asztallal, paddal, A háttérben valószínűleg két lépcsőfok vezetett föl a színpad teljes szélességében húzódó emelvényhez, amelyen három asztal, hat szék jelzése látható. Mivel a rendezőpéldány elkészítésekor Paulay még nem akarta színpadra vinni a „haláltáncot", ezért sem a sírgödör, sem a vele kapcsolatos játékinstrukciók nem szerepelnek az alaprajzon. Amikor az utolsó jelenet visszakerült, az alábbi instrukciót fogalmazta meg: „(...) felhő takarja a színt. Besötétül. Dörgés közt az egész vásár eltűnik - rövid szünet után a felhő fellebben. - Férfikar - mint vázak középen sírt ásnak." A jelenet megmaradt szereplőit azután sorra „két váz" vezeti a bódéból az előtérbe.