Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - GEROLD LÁSZLÓ: A Tragédia színházi és irodalmi utóélete a Vajdaságban

kedését, az a fizikai, ez a lelki fájdalmat okozta, s így jut el Szenteleky a tanulmány kulcsmondatáig: „Madách egyedül marad." Ennek következménye, hogy „nagy csalódásával bezárkózik bolthajtásos dolgozószobájába", ahol - „nagy, sötét, sivár magányban" megszületik „a legnagyobb magyar drámai írás: Az ember tragédiája". A mű elemzése során a gondolati rétegek felfejtése, a Fausttal való előnyös összevetés, irodalmának és műfaji, világirodalmi családfájának elősorolása, valamint a Paulay-féle előadásnak mint színházi tévedésnek említése után talál vissza Szenteleky dolgozata kiindulópontjához - a Madách-dráma pesszimizmusához. Ebben, „akárcsak Leopardi költeményeiben vagy Schopenhauer filozófiájában", Szenteleky „fájdalmas megtisztulást" érez. „Úgy érezzük írja -, hogy magas csúcsra vezet, ahol hatalmas, hideg szél hadonászik (!), de ahonnan végtelen horizontok nyílnak szemeink előtt. Kicsinyek vagyunk, porszemek vagyunk, de beismerésünk nemes, nagyszerű, felemelő szomorúság". S amikor Szenteleky köszönetet mond „a mély messzeségért, a szép és nagy szomorúságért, amelyet - a mű - nekünk adott", akkor ez a Madáchéval rokon íróiélek s ember hálája. Azt kapta ő Madáchtól és drámájától, amit az irodalom szerepének, értelmének érez, hogy az embert, ezt a pirinyó porszemet megismerteti és megajándékozza a végtelen fenséges játékával, „a napsugár kévéjébe" taszítja, s „ebben a ragyogó világosságban csilloghatnak, csodálkozhatnak és megsemmisülhetnek". Az 1927-ben írt Madách-tanulmány Szenteleky Kornél ars poeticája. A második világháborút követő évtizedekben tovább él a Vajdaságban a Madách műve iránti érdeklődés. Ekkor kap a régió magyarsága története során először állandó hivatásos színházat, de a Tragédia előadására majd csak 1965-ben, a Szabadkai Nemzeti fennállásának 20. évadjában kerül sor. Hogy addig tervezték-e a Madách-mű bemutatását, arról nincsenek adataink, de tudjuk, hogy közvetlenül a háború után, az újjáépítésnek nevezett években, a naponta meghirdezett munkaversenyek idején Az ember tragédiájából részleteket adtak elő a műkedvelők nemcsak Zentán és Kikindán, ahol nagy hagyománya volt az öntevékeny színjátszásnak, hanem Apatinban és Banatsko Arandjelovón is.

22 Amikor pedig rövid időre, 1953 és 1955 között a becskereki Madách Amatőrszínház hivatásos társulatként kap státuszt a helyi szerb színházon belül, akkor mintegy lehetőségeik bizonyításául, egy műfajilag változatos Művészest keretében viszik közönség elé a Tragédia egyiptomi színét.

23 A kor szellemének megfelelően a jugoszláviai magyar nyelvű könyvkiadásban is, már az indulás éveiben feltűnik Madách műve. Előbb a Népművelődési Kis Könyvtárként induló, a műkedvelők darabválasztását elősegítő Színpadunk

24 címen ismert sorozat Magyar színpad címmel megjelent első füzetében található egy részlet Az ember tragédiájából a Bánk bánból, Sárközi Dózsa-drámájából és Branislav Nusic egy vígjátékából vett részlettel együtt. De nemcsak a mű töredéke, hanem a teljes szöveg is megjelent Újvidéken a Testvériség-Egység Könyvkiadónál 1956-ban, utószó nélkül, de jegyzetekkel. Talán az sem érdektelen adat, hogy az előbbi 1500, az utóbbi pedig 2000 példányban. A szabadkai előadást. Virág Mihály rendezte, a három főszerepet Pataki László (Lucifer), Romhányi Ibi (Éva) és Fejes György (Ádám) játszotta. Ekkortájt alakul ki a színház korszerű műsora, játékfelfogása és stílusa, s ennek megfelelően a Tragédia meg-