Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Drámatörténet - Székely György: Az átmenet dramaturgiája. Korai dramatikus emlékeink dilemmái

Clytemnestra:...Immár te felségednél több gyönyörűségem énnékem nincsen... én csak felségedet szerettem; tudom, felséged is semmibe kedvem nem szegi. Aegistus: Köszönöm, jó Clytemnestra, ily nagy hozzám való szerelmed, kiért viszon­tag szeretettel leszek hozzád... ott járj, azhol tetszik, azt mield, azmi kedves... Senki semmitől meg nem tilt, én tied vagyok, te enyém vagy - minden azmi enyém, az tied: örülj, vígadj, asszonykodjál! Persze, ez sem fordítás. A két jelenet hangulata, hangvétele azonban igencsak ro­konítható. Van még egy érdekes kortárs-dráma, amellyel Bornemisza megismerkedhetett. Thomas Naogeorgusnak (Kirchmayr; 1511-1563), az a drámatörténeti jelentősége, hogy a régimódi latin iskoladrámát ő segítette át a határozottan protestáns mondanivalója irányzat­ba. 1542-től kezdve a Jenához (tehát Wittenberghez is) közel eső Kahla a. d. Saale papja volt és az idő tájt nagy dogmatikai harcot vívott a wittenbergiekkel, Lutherrel és Melanchtonnal. Ekkor írta latin nyelvű drámáját az Eszter-témáról. A mű címlapján ez ol­vasható: „HAMANUS, Tragoedia nova, sumpta e bibliis, reprehendens calumnis et Tyrannidem potentum et hortans ad uitae probitatem et metum DEI." A mű rendkívüli si­kert aratott: Johannes Chryseus azomial lefordította németre, és az 1543-ban keletkezett da­rabot ebben a fordításban már 1547-ben a Hámáni, Naogeorgus többi drámájával együtt egy bázeli nyomdász-dinasztia tagja, Joannes Oporinus adta ki egy Dramata sacra, comoediae atque tragoediae aliquot e Veteri Testamento desumptae, Basileae, 1547. c. kötetben. 19 Ezeket a műveket tehát igen széles körben ismerték. Úgy tudjuk, hogy Bornemisza éppen ez idő tájt járhatott Wittenbergben és környékén. Nem lehetetlen, hogy ezzel a darabbal is megismerkedett, akár a latin, akár a német változatával. Márpedig ennek a darabnak az a különlegessége, hogy a királyi udvarban két parazita is szerepet játszik, és az uralkodó ol­dalán két, egymástól megkülönböztethető funkciót töltenek be. Carphologus állandóan he­lyesel gazdájának (a német szereplőlistán, mint „Jaherr"-t, azaz „Igenuram"-at jellemzik); a másik, Physotas („Federleser", azaz „semmittevő", „naplopó") pedig aggódik a dolgok vár­ható kimenetele miatt. A Mardocheus nevű szereplő, a fogoly zsidók egyik képviselője, így jellemzi őket: „Habuit ad facinora sua Hamanus duos Instigatores, nebulones deterrimos, Physotan et Carpologum, quos negotii Adversum esse autores certo scio. Nec dubium et in aliis eos similes sui Fuisse." Ugyanez a német változatban így hangzik: „Es sind auch sonst der Schelke zwehn Recht abgefeimt durchtrieben gar An in ist gut wedr haut noch har Physotas und Carphologus Habn Haman dient mit worten suess Weis das sie es antrieffelt han Das so Haman widr uns hat than Mir zweiffeit nicht in ander felln Habn sies auch than. .. "

Next

/
Thumbnails
Contents