Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Drámatörténet - Székely György: Az átmenet dramaturgiája. Korai dramatikus emlékeink dilemmái

korból továbbhúzódó hagyományos szerkesztésmód és az új klasszicista igény közötti tétovaságból eredeztethető. Az 1566-ban vagy 1567 elején keletkezett Balassi Menyhárt árultatása öt egységben mutatja be a kortársi cselekményt. Az egységeket „rész"-nek nevezi. A harmadik rész, amely mindössze két szereplő, az Érsek és Józsa diák párbeszédét rögzíti, igen rövid, csak 21 sor. Ehhez képest aránytalanul hosszú a következő egység a maga 313 sorával, mely pedig szintén csak két szereplő, Balassi Menyhárt és az Érsek között játszódik. - Felderítetlen az ötödik egység dramaturgiai helyzete. A szöveg egyetlen meglévő nyomtatott példánya ugyanis „Hetedik rész"-t jelez. Kérdés: volt-e ötödik és hatodik rész, vagy egyszerű sajtóhibáról van szó. Csak fokozza a bizonytalanságot, hogy ebben az utolsó egységben Tamás diák kivételével, akinek még a második egységben néhány jelentéktelen mondata volt, az összes többi szereplő vadonatúj. A címszereplő sincs benne, így hát valamiféle epikus utójátéknak tekinthető. - Minden „rész" helyváltoztatással számol. Az ötödik rész több mint egy évvel az előzőhöz képest történik. - Mintha egy középkori dramaturgiát, epizodikus misztériumjáték-szerkezetet látnánk érvényesülni: a passiók jelenetsorát profán, kortársi tematikára alkalmazva. Műfaja ilyenformán: középkori technikájú epikus dráma. A Disputation Debreczinensis-nek (1570-71) igen érdekes a szerkezete. Talán itt sikerült először - jórészt a szövegbe épített instrukciók segítségével - előadási körülményekhez igazodva színpadi játékká átfogalmazni egy megtörtént vita Jegyzőkönyvi anyagát". Az első két egység, amelyeket a szerző egyébként „Tselekedet"-nek nevez (ez a szó az „actus" tükörfordítása, amely szakkifejezésként így megelőzi a későbbi, a színpadi kortina felhúzására utaló „felvonás" szavunkat!) - a disputa előzményeit, az egyik fél, a vitába idézett Péter püspök (később Péter pápa) aggodalmait ábrázolja, illetve két rövid, közbeiktatott jelenetben (Vicarius - György Gárdinál; Dékány - Bíró) a majdani vitát készíti elő. Monológszerűen van beillesztve - talán későbbi beavatkozás eredményeként (hiszen az RMDEben közölt szöveg az 1760-as változatot adja) - az első Tselekedet-ben Péter pápa vitára hívó levele, a Literae Convocatorie. - A harmadik Tselekedet első nyolc sora a „színpad" berendezésére ad utasítást: „...a Statust szőnyegekkel vonnyák bé és a Disputáló Személyeket ugy rendellyed, hogy szemben ülhessünk egymással, de á mü féléinknek magosabb széket rendellyetek, hogy inkább halhassa a kösség a beszédet a magos hellyről, ha lehetne pedig amaz Eretnek Bestiákot ugyan el rettentenéd." Maga a vita három, egymás melletti jelenetből áll: Varga Ferencz és Péter pápa, György Gárdinál és Charianus, végül a Vicarius és a Doctor disputájából. Ennek végén a Vicarius az újítókhoz áll. A darab műfaja: epizodikus-epikus dramatizálás. Ez után a disputa után, 1570-1630 között több mint fél évszázad „üressége" következik. Történelmi-társadalmi okai külön elemzést kívánnának. Miután a XVII. század magyar nyelvű dramatikus szövegeinek az elemzése messze meghaladná egy rövid esszé kereteit, csak jelezni szeretném, hogy továbbra is dilemmákkal, bizonytalan szerkesztéssel találkozhatunk. így epizodikus, sőt egyes esetekben szinte atomizált szerkesztés fedezhető fel a Tékozló fiú jelzetű konglomerátum (1630-40 k.) A és C egységeiben: a Jesu Fily Mariae (1650-60) szinte sorokra bontott, nem egymásnak válaszoló, csak tematikus összefüggést mutató megszólalásaiban; a század-középi Moralitás-töredék allegorikus alakjainak egymás mellé állításában; az Actio curiosá-ban (1678 k.) Gaude alakja mellé rendelt partnerek jele-