Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Drámatörténet - Bécsy Tamás: Triptichon a Téli regé-ről

5. M.W. Tillyard: The Elisabethan World Picture, Penguin Books 1986. Első kiadása 1943. L. továbbá M.W. Tillyard: Shakespeare's History Plays, Penguin Books 1960. Első kiadása: 1944. 6. Theodor H. Gaster: Thespis. Second Revised Edition; Anchor Books 1961. Első kiadása: 1950. 7. Joseph Campbell: The Masks of God, I-IV. kötet. London ,1982-1986.1/139. 8. J. Campbell im. 1/126-127. 9. Vö. Th. Gaster i. m. 22-25. 10. Először J.G. Frazer közölte ezeket a mítoszokat The Golden Bough c. könyvének IV. részében. Az első kiadás két kötetben jelent meg 1890-ben; majd 1911 és 1915 között az újabb kötetek; végül tizenkét kötet lett. Többen nem fogadják el, hogy ezekben a mítoszokban az Anya-Istennő mítosza, majd rítusa a vegetációra, a halál és újjászületés ciklusosságára vonatkoztatható. A legújabb és legélesebben ellenzők egyike, Walter Bürkeit is elismeri azonban, hogy a görögök az i. e. 700 körűi a frígiaiaktól vették át az Anya-Istennő kultuszát; elismeri továbbá, hogy valóban létezik kapcsolat a közel-keleti és óegyiptomi, valamint a görög mítoszok és rítusok között Az egyik görög Vegetációisten mítoszát, Adoniszét azonban a kasztrációval hozza összefüggésbe. A kasztráció a férfiakat a társadalmon kívül helyezi, lévén, hogy sem férfiak, sem nők, s ezáltal megmenekszenek a háború összes borzalmától. - Bürkeit a Démétér-mítoszt egyébként nem tartja összekapcsolhatónak a hasonló közel-keleti mítoszokkal. Dommuzi és Inanna mítosza például - szerinte - a lányáldozat mítoszkörébe tartozik. Vö. Walter Bürkeit: Structure and History in Greek Mythology and Ritual. Berkeley and Los Angeles 1982. Első kiadása: 1979. 11. Kerényi Károly: Görög mitológia. Budapest, 1977; 153. 12. N. Frye ezt írja: „...the story of Hermione and Perdita is so close to the Demeter and Proserpine myth that hardly any serious pretence of plausible explanations is made. Hermione, after her disappearance returns once as a ghost in a dream, and her coming to life from a statue, a displacament of the Pygmalion myth, is said to require an awakening faith, even though, on one level of plausibility, she has not been a statue at all..." Northrop Frye: Anatomy of Criticism. Princeton 1971. 138. A könyv első kiadása: 1957. 13. Northrop Frye az Anatomy of Criticism c. könyvében a románcokat a nyár mítoszait rögzítő műveknek tartja. A cselekmény fő eleme a kaland; fő alakjuk „a fagyasztott halhatatlanság" állapotában van (in a state of refrigerated deathlessness); formája a sikeres keresés. A románc átmenetet rögzít a harctól a rituális halálon át a felismerés jelenetéig; a hős és ellensége oppozíciójában a természet ciklusainak ellentétes pontjai asszimilálódnak; az ellenség a téllel, a sötétséggel, a zűrzavarral, a sterilitással, a haldokló élettel és az öregkorral aszszociálódik; a hős pedig a tavasszal, a hajnallal, a renddel, a termékenységgel, az életerővel és az ifjúsággal. Vö. N. Frye: i. m. 186-188. Ezek az ismérvek a Téli regén kívül aPericlesb&x, a Cymbeline-be és a Viharban is megtalálhatók, éppúgy, mint a kétszintes dráma szerkezete és műfaji ismérvei, valamint a Vegetációistenre utaló nyomok 14. N. Frye i.m. 113.