Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Drámatörténet - Bécsy Tamás: Triptichon a Téli regé-ről

megmentéséhez szükséges; Antigonuszt felfalja a téli medve; a hajó és személyzete elsüllyed a földi és a kozmikus viharban; Perditát kiteszik a pusztulásnak, de tavasszal felpezsdül élete. Említi a birkanyírási jelenetet, amelyben a költői képzelet és a költői képek átfogják az év egészét, a természet életét kora tavasztól a tél örökzöld virágáig, ami a természet egész évben érvényesülő teremtő erejét jelöli éppúgy, mint a tizenkét szatír tánca. Hermione feltámadása Paulina kápolnájában történik; az anyának és lányának találkozását „szentségi" egyesülésnek nevezi. És hadd említsük meg a gondviselésre tett másik utalását is: „A románcokban és némely korai komédiában ellenállhatatlan hatalmat érzünk, amely akár isteni, akár emberi közbenjárással (agency) az isteni gondviseléshez hasonló feloldást eredményez".

4 Közismert, hogy Leontész hirtelen feltámadó féltékenységét sokféleképpen értelmezték. (Fogékony a titkos szexuális bűnökre; az őrület rohama; a hirtelen kitörésben a bűn keresztény természete nyilatkozik meg stb.) Northrop Frye a kontrasztnak azon egyik oldalára helyezi, amelyen ez a féltékenység, az idős kor és a tél található; míg a másikon a fiatalság, a nyár és Florizel szerelme. Leontész féltékenységére a korabeli világképben is találunk magyarázatot. Előzménye már Szent Ágostonnál és Aquinói Tamásnál megtalálható: az Isten mind az angyali, mind az ördögi erőknek megengedte, hogy bizonyos természeti folyamatokat felgyorsítsanak, amelyek révén csodákat hoznak létre. A gondolat mögött - mondja M. W. Tillyard az Erzsébet-kori világképet felvázoló könyvében

5 - a „rationes séminales" áll; az ti., hogy az Isten a természetbe belehelyezett bizonyos „magokat", amelyek arra a feltételre várnak, amelyekben aktivizálódva hatást gyakorolhatnak. Shakespeare a Macbethben és a Lear királyban szó szerint is utal az ily „magokra". Vajon a hirtelenül, váratlanul, hiteles ok vagy magyarázat nélkül bekövetkező cselekvések, események nem utalnak-e erre a tanra - más drámáiban is? Talán Rómeó és Júlia, Ferdinánd és Miranda szerelmére, Cymbeline két fiának hirtelen felbukkanására a hosszú rejtőzködés után, és Leontész váratlan féltékenységére. Ha ez télen tör ki és két „halált" is okoz, Leontész a halálba küldő „régi tél". Az ő kitörése és akciója - mint az említettek - hirtelen jött csoda. Csoda Hermione feltámadása vagy újbóli megnyilvánulása; a természet ereje itt tizenhét évig várakozott, addig, amíg az új generáció felnő. Paulina „halotti képmást" (dead likeness) említ; és azt is mondja, hogy „A kép nagyon új és a máza sem száradt meg." [5. felv. 3. szín] (the colours not dry); „Még nyirkos a száján ez a pirosság." [5. felv. 3. szín] (The ruddiness upon her lips is wet), s ezek a szavak mintha egy halottra, a halott feltámadására utalnának. A halott akkor támad fel, amikor a természet, tavasszal. Zene kelti életre, mint Thaisszát a Periklészben. Ez a zene a kozmosz zenéje, a kozmikus egységé és harmóniáé. Tillyard hangsúlyozta, hogy a korabeli ember számára a világ egysége és rendje három tényezőben nyilvánult meg: a lét láncolatában; a korreszpondencia elvében, a létsíkok között lévő megfelelésben; és a szférák zenéjében. Tillyard említette, hogy a kor világszemlélete szerint a teremtett világ fölött az isteni Gondviselés őrködik, s arra ügyel, hogy a világ ne hullhasson vissza a káoszba. (Ezt a Gondviselést testesítik meg a tragédiák végén megjelenő alakok, akik a rendet újra biztosítják). Közismert, hogy - ha szabad így mondani - a szabályszerű irodalomtörténészek számára lényegében az irodalomtörténeti tény a tény; a kimutatható konkrét kapcsolat; a vitathatatlanul felderíthető hatás; a fennmaradt levél stb., stb. Az irodalomelmélet talán felteheti a kérdést: vajon az adott tárgykör nem bontakozhat-e ki magából irodalomtörténetileg egyáltalán nem összekapcsolható, de mégis feltűnően