Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Évfordulók - Gajdó Tamás: Tények és legendák. A Kelemen László-irodalom

GAJDÓ TAMÁS Tények és legendák A Kelemen László-irodalom Kelemen László volt az első magyar színigazgató. Ez a mondat úgy hangzik, mint egy villámkérdésre adott felelet. A zsűri elfogadja a választ, hiszen a hagyomány szerint igaz. De elfogadhatja-e a színháztörténet ezt a summázatot, hiszen minden komoly kutató tudja, hogy a kérdésre nem ilyen egyszerű felelni. A legelső forrásmunka a magyar színjátszás történetéről 1792-ben született. A magyar játék-szín című kötetben található Endrődy János írása: A ' magyar játék-színnek történeti kezdetétől fogva az utóbbi kormányozásig. Eszerint: „Mélt. Gróf R.P., és Kazintzy Ferentz Urak voltának indítói az egész dolognak, kik az, ugyan ezen napon (1790. szeptember 21.) egybe-szövetkezett játszó tagokkal tanátskozván, elsőben-is a' rendtartásnak okáért némelly tzikkeleket magok köztt meg-erősétének, azoknak meg-tartására magokat lekötelezvén, azután pedig Méltós. Gróf R.P. Ő Nagyságát meg-kérték, hogy ezen fel-állítandó társaságnak kormányozását magára vállalná, á ki-is igen örvendezvén, hogy Anyanyelvének előmozdítására alkalmatosságot nyerne, tellyes örömmel ajánlotta á Társaságnak minden tehetségét." Ezek szerint az első magyar színigazgató gróf Ráday Pál volt. Ám, ha tovább olvassuk a történetet, kiderül, hogy a magas pártfogók nem tudtak megküzdeni azokkal a nehézségekkel, amelyek akadályozták a magyar nyelvű színielőadások megtartását. Az összeszövetkezett színészjelöltek maguk vették kezükbe sorsukat. Fennmaradtak a társulat kiáltványai, beadványai és levelei, amelyek valódi küzdelmet bizonyítanak. Endrődy eközben megjegyzi: „[...] Kelemen László vala tsak nem minden eszközlője á Társaság' előmenetelének. Távúi légyen hogy egy valakit érdemlett ditséretétől meg-foszszak, de tsak ugyan példátlan vala Kelemen László Úrnak igyekezete á Játék Szín' fel-állításában." Könyves Máté Játékszíni koszorújában Endrődy nyomán adta elő az eseményeket, majd Vahot Imre 1853-ban a nemzeti játékszín alapítása körül halhatatlan érdemeket szerzett Kelemen Lászlóról írt, s így folytatta: „Ezen bátor úttörő társulat igazgatóul Gróf Ráday Pált kérte föl." Kelement így jellemezte Vahot: „[...] bebizonyította teremtő erejét s minden akadályon keresztül ható ernyedetlen munkásságát." Bayer Józsefe magyar játékszín története (1-2, 1887) című alapvető kézikönyvében minden apróságot megemlít, amikor beszámol azokról a nehézségekről, amelyek az első magyar színháztársaságot sújtották. Ebből az összeállításból pontosan megrajzolhatjuk Kelemen László színi pályáját, amelyet az első pesti társulatnál töltött. (1790. október 16.) „A társulat lelke ekkor már tulajdonképpen Kelemen László volt." 1790. október 25-én és 27-én, amikor a társaság első két előadását megtarthatta, mindennek ellenére valójában még Ráday Pál volt az igazgató. A szakításra csak 1791 elején került sor, amikor az anarchia lecsillapítására új törvényeket hoztak. 1791. november 5-én kelt az a szerződés, amelyben a tagság elismerte Kelemen Lászlót vezetőnek, és „igazgatásainak" engedelmességet fogadott. Könyves Máté kifejezésé-