Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Évfordulók - Fried István: Primadonna-darab a primadonnáról. Herczeg Ferenc színműve Dérynéről

kép és jel, a színház (és a színházi előadás) komplex jelrendszer, amelyben a leírt szöveg, az elmondott beszéd mellett nemcsak a gesztusnyelv, a kísérő zene, a kellékek és a kellékekkel való játék (a néma tárgyak belevonása a játékba) jelentik a nézői tudatban végsővé formálódó és előadásonként, emlékezésenként, illetőleg ismertetésekként mindig újrateremtődő szöveget, hanem - és erről szól Kosztolányi második írása - a történelem is dolgozik a színművön; Magyarország történetének változásai olyan értelmezéshez segítik a Déryné ifjasszonyt, amely az 1907-es bemutató alkalmából még nem merülhetett föl. A Déryné ijjasszony helyszínei ugyanis Kassa és Kolozsvár. S természetszerűleg mást jelentett még a történeti visszapillantásban is egy 1907-es meg egy 1928-as kassaikolozsvári színházi emlékidézés. A trianoni békeszerződést követő években az egykori kassai és kolozsvári magyar (nyelvű) színház emlegetése olyan többlet-jelentéssel telítődött, amelyről az 1907-es előadás nézőinek fogalma sem lehetett. 1907-ben színháztörténeti képeskönyvként nézhették a Vígszínházban a Déryné ijj asszonyt, 1928-ban a kassai és kolozsvári feladatvállalás Déryné alakjának oly hősi vonásokat kölcsönzött, amelyek időszerűvé látszották tenni az 1907-es állóképeket. Úgy vélem, Kosztolányi megjegyzése, hogy ti. Herczeg Ferenc színműve „ízig-vérig magyar", idevonatkoztatható, és ugyancsak erre céloz szép fogalmazásában: „az idő" dolgozott Herczeg Ferenc színdarabján. S ha Kosztolányinak ez a megállapítása ugyan nem a színmű szorosabban vett esztétikai minősítését teszi is markánsabbá, az mégis valószínűnek tetszik, hogy a Déryné ijjasszonyra kérdező horizontot módosította Magyarország történeti változásainak ténye, az 1907-ben esetleg iskolásán csengő szavak tónusa színesedett: a történeti rekonstrukcióhoz maga a történelem járult hozzá értelmező gesztusaival. Ezért volt egyszerre könnyebb és nehezebb dolga Bajor Gizinek. Könnyebb dolga, mivel a revíziós hangulat általános korérzület volt, és az eredetileg XLX. század eleji színházi helyzetjelentés külső tényezők következtében időszerűsödött, könnyebb volt rájátszani arra a hazafias hangulatra, amely ugyan különböző módon hatotta át az ország lakosságát. Ugyanakkor mérhetetlenül nehezebb dolga is lett Bajor Gizinek. És nem elsősorban azért, mert a tragika, a heroina hagyományos Nemzeti Színház-beli felfogása és öröksége eleve idegen volt számára, a Jászai Mari típusú szerepfelfogásnak nem ő volt az örököse. Hanem azért, mert ugyan a Déryné ijj asszonyban néhány helyen valóban felerősödhetett az az 1907-es változatban messze nem nyilvánvaló nemzeti irányú gondolatiság, amely 1928-ban vezérszólammá emelkedett, a színdarab egészében azonban nincs megoldva a magánéleti-hivatásbeli konfliktus kiegyenlítése, Déryné nagyvonalú lemondását legalább oly mértékben motiválja jellembeli nagysága, mint rádöbbenése legigazibb feladatára. Egyszóval: Déryné drámája és a színésznő drámája nem mindig fedi egymást, nem mindig találkozik: ennek következtében megvan, megvolt a lehetőség arra, hogy az egyik a másik fölé kerekedjék; ami egyben azt eredményezheti, hogy az egyik túlsúlya hiteltelenítheti a másikat. Avval tisztában kell lennünk, hogy maga a közönség is másként tekintett Herczeg Ferencre 1907-ben, megint másként 1928-ban. 1907-ben színháztörténeti vígjátékot vártak és kaptak Herczegtől, 1928-ban hozzászólást a nemzeti sorskérdésekhez. így a lényeget nem érintő betoldás

9 ellenére Kosztolányi más színdarabot látott 1928-ban, mint 1907-ben, más színházban, más színészekkel, és ő maga sem függetlenedhetett attól a gondolattól, hogy szülővárosába látogatásához immár útlevelet kell váltania. Más kérdés, hogy Bajor Gizi mit játszott el: Kosztolányi „keserű-könnyed" minősítéséből némileg sejthetjük meg abból, hogy Herczeg Ferenc darabjait - feltehetőleg helyesen - primadonnadarabnak fogta föl...