Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Függelék - Dokumentumok az ötvenes évek színházi életéből, közli: Strasszenreiter Erzsébet

és ott ki foglalkozzon vele, kérem a Káderosztályt, hogy a kiváló végzős hallgatókkal való foglalkozáson túlmenően foglalkozzon ügyével. Soós Imre rendkívüli tehetség. Főiskolai tanulmányainak egész ideje alatt igen sokat szerepelt. I. év: Ifjú Gárda, Szergej Tjulenin; II. év: Ludas Matyi, Dalolva szép az élet (filmek); III. év: Harcban nőtt fel (színdarab), Civil a pályán (film). A szereplések súlyosan megártottak hangjának, amely már eleve a felvételi orvosi megállapítás szerint alkalmatlan volt színészi pályára. Nagy elővigyázattal és állandó kímélettel talán meg lehetett volna edzeni hangszalagjait úgy, hogy bírják a pályával járó megerőltetést. Szereplései közben a Főiskola kezeltette, egy alkalommal a lengyel tengerpartra, majd három hónapra Kékesre küldtük. Ez a kezelés azonban nem volt eredményes, mert utána azonnal újra nagy megerőltetésnek tették ki a szereplések és maga Soós Imre egyáltalán nem vigyázott, mértéktelenül dohányzik és meglehetősen iszik. Emberi fejlődése: első éves korában szorgalmas, rokonszenves, megbízható fiú volt Később egyre romlott. Nagyon megártott neki a szereplésekkel járó ünneplés és reklám. Óriási levelezése van, társadalmi szervek mint nevezetességet állandóan szerepeltetik, ankétokat tart, filmjei előtt a közönség ünnepli, külföldieknek mutogatják. Korai volt a Népköztársasági Érdemérem, melyet U. éves hallgató korában kapott. Nem becsüli. A DISZ^ Központi Vezetőségébe, ahová beválasztották, még egyetlenegyszer sem ment el, még azért sem, hogy a személyére szóló igazolványt átvegye. A tanácstagság szintén túl korai volt számára. A VIII. kerületi Tanácsban háromnegyed éve nem végez munkát, értekezletekre nem jár, fogadóóráit nem tartja meg. A Főiskola MDP szervezetében, melynek tagja, semmiféle társadalmi munkát nem végez, taggyűlésekre ritkán szokott eljönni. Tanulmányi munkája egyre gyengébb. Marxizmus-leninizmusból megbukott, és mikor a kollokváltam felkészületlenségét szemére vetette, azt mondta, hogy olyan fontos problémák foglalkoztatják, hogy nem ért rá készülni. Rendkívüli tehetsége már legutolsó filmjéből láthatóan kezd elkopni, megmerevedni. Alaposan átgondolva azt a hanyatlást, ami nála bekövetkezett, úgy látom, hogy nagyon súlyos hibát követtünk el. E teljesen tapasztalatlan és tájékozaüan parasztfiút, mielőtt megkaphatta volna azt a nevelést, amire szüksége lett volna, hogy megállhassa a helyét, belehajítottuk a mély vízbe. Soós olyan fiatal még, hogy semmi körülmények között róla lemondani nem lehet. A legutolsó Főigazgatói Tanács foglalkozott problémájával és javasolta, hogy küldjük pszichológushoz. Nincs bizalmam az ilyen kezelésben. Kérlek, Csendes elvtárs, vizsgáld meg alaposan, hogy esetleg egy-két évre elvonva őt a színháztól, milyen nevelési lehetőséget biztosíthatnánk neki, ahol jelenlegi link és züllött magatartásából kigyógyulna és támaszt kapna. Kétségbe ejti őt az is, hogy hangja rossz, és ez gátolja a művészi kifejezésben. Ez azonban nem olyan tragédia, ha vigyáz magára, nem iszik tömény szeszt és nem dohányzik állandóan, az ő hangjával még jó színész lehet. Tehetsége azért kopik el, mert a belső tartalom hiányzik és nem igaz. Új barátokra van szüksége, mert a jelenlegiek, pl. Görbe^ nem megfelelőek, a nőkről nem is beszélve. Biztos kézzel választja ki a legócskábbakat. Az ízlését, igényességét kell kifejleszteni barátai megválogatását illetően. A legalkalmasabb hely számára a Néphadsereg volna. Azonban nem tudom, hogyan lehetne megoldani azt a problémát, hogy ott kímélni tudja a hangját. Kérlek, ne haragudj, hogy ilyen hosszasan írtam és ismét kérem, hogy foglalkozzál vele alaposan, mert megérdemli. Elvtársi üdvözlettel: Redő Ferencné sk.