Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)
Függelék - Dokumentumok az ötvenes évek színházi életéből, közli: Strasszenreiter Erzsébet
Rákosi Elvtárs, lehet, hogy a színház, amelynek vezetését Pártunk énrám bízta, roszszul, károsan nevettet. Akkor ezt illetékeseknek meg kell mondani és a vezetőt le kell váltani. De a dolgozó tömegek nevetés-igényét nem lehet semmibe venni ! És itt nem használ az, ha elméletben folyton hangoztatjuk az operett fontosságát, de amikor a színpadon látjuk például Latabárt, ezt a vérbeli operett-komikust, a nagy cirkuszi nevettetők egyenes leszármazottját, akkor lesújtón legyintünk. Én ezért érzem olyan komoly horderejűnek - a magam problémáján túl - azt a furcsa és jellemző vitát, amely a „Gerolsteini nagyhercegnő" körül élesedett ki, a szakmai bemutatón. (És azóta is egyre élesedik!) Nagy hibának érzem, hogy a kultúrkáderek egy részének egyszerűen nincs humorérzéke. Ezáltal elszakadnak a vidám, optimista nevetésre vágyó tömegektől. Azoknak a múzeumba való „széplelkeknek" az uszályába kerülnek, akiknek szemében a „színvonalas művészet" feltétlenül egyértelmű az ásító unalommal, és akiknek minden „gyanús", ami tömegsikert arat. Annyi vásottan jókedvű, minden nagyképűségtől mentes, sugárzóan életvidám szovjet fílmoperett került már el hozzánk az elmúlt esztendők alatt. Miért nem okulnak belőlük?! Az Operett Színház dolgozói úgy érzik, hogy a „Gerolsteini nagyhercegnő" bemutatásával (bár a darab és az előadás tele van a nehéz kezdet hibáival és fogyatékosságaival) politikailag hasznos munkát végeztek. Ha ez a munka az ő igyekezetük ellenére mégis káros, akkor ez egyedül az én hibám. Én látok rosszul valamit, én vittem félre őket. Kérem, Rákosi Elvtárs, ítélkezzék felettem. Szabadság! Gáspár Margit sk. Tisztázat, OL 276. f., 65. es., 335.o.e. - A Gáspár Margit levelében foglaltakra a Népművelési Minisztérium Színházi Főosztályának vezetője, Berczeller Antal január 27-én reagált Révai József miniszterhez intézett igazoló-jelentésében. Közölte: az említett operett „szövegkönyvét még a próbák megkezdése előtt bekértük és elolvastuk. A darabot tényleg aktualizálták... Politikailag feltétlenül jó irányú, szatírája sajnos nem Cervantes vagy Swift, hanem inkább a pesti kabaré színvonalán mozog." A további bíráló mondatok ellenére Berczeller megállapítja, hogy Gáspár Margit „feltétlenül dicséretre méltó, jó munkát végzett." A főosztályvezető elítélte az elvtelenül és agresszíven bírálókat, akik „a darabot ellenforradalminak minősítették, ami egyszerűen nem igaz". Összegezésként többek között, megállapítja, hogy az előadás „átlagosan megüti azt a mértéket, amit az Operett Színház jelenlegi együttesétől elvárhatunk. Hatása a közönség felé kitűnő, zsúfolt házak mellett játsszák, a nevetésekből és tapsokból megállapítható, hogy az emberek helyesen reagálnak a darab mondanivalójára." A feljegyzés alapján Révai József Rákosihoz küldött rövid levelében leszögezi: „Lényegében egyetértek Berczeller jelentésével. A darabot magam is megnéztem Gáspár Margit panasza alapján. Helyes, hogy az Offenbach-operettet aktualizáltak és politizálták. Az előadás aránylag jó." (Uo. 1950. január 31.)