Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Színháztörténet - Gajdó Tamás: Egy Nyugat-matiné története. Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára

1910-ben a nyugat-európai tanulmányútról hazatérő Bárdos Artúr Színjáték címmel lapot alapított, s a „hontalan" Balázs Bélát is szívesen látta munkatársai között. Nemcsak tanulmányokat publikálhatott: hamarosan megjelent A kékszakállú egy részlete, a Regős prológusa, majd az 1910-es évfolyam utolsó számában a teljes mű is. Bárdos szándéka szerint a Színjáték nem akart kizárólag elméleti orgánummá lenni: a magyar drámaírás, a modern magyar színjátszás fellendítésén is fáradozott. Egyfelvonásos-pályázatot írtak ki, és matinét terveztek e műfaj népszerűsítésére. A már idézett levélben ezért fordult Balázs Adyhoz: „A Színjáték előkelő irodalmi matinékat tervez, melynek elseje a következő programot színlelné: 1. Ady Endre a Géniuszban megjelent egyfelvonásosa, Szini Gy. egyfelvonásosa, Balázs Kékszakállúja. (...) A Színjáték általam kéret, hogy bocsásd rendelkezésökre. És én is kérlek rá, mert ha a te darabod nem megy, az enyémet nem engedem játszani. Most már, hogy mindenhonnan kibuktam, ezt az egy passziót, hogy »elokelo« legyek, megengedhetem magamnak."

5 A kékszakállú herceg vára előadásának további története azonban arról tanúskodik, hogy Balázs ezt a passziót sem engedhette meg. Lukács Györgyhöz 1910. április 11-én keltezett levelében egy szót sem szól Adyról, de beszámol darabja előadása körül keletkezett újabb bonyodalmakról: „...Bárdos tudtul adta nekem, hogy Sziklai

6 és ő, tehát a Színjáték »oly rossz viszonyban« van Bánóczival,

7 hogy nem vállalja a rendezését egy matinéján. Én erre persze felfüggesztettem a Kékszakállú ügyet és szolidaritást vállaltam Lacival. Ő, Bárdos, nagyon sajnálta, de akkor a Kékszakállú nélkül lesz meg a matiné, hiszen az eszme már megvan patent nélkül, és egyfelvonásos van dögivei. Még nem beszéltem Lacival erről."

8 Bonyolította a helyzetet, hogy az előadás kiválasztott főszereplője, Törzs Jenő vonakodott Ferenczi Sári

9 írónővel játszani. Időközben Bánóczi lemondott a rendezésről. Az események azonban másképp alakultak. Balázs 1910. április 27-én már ezt írta Lukácsnak: „Halld a hírt. Bárdos nagyon tisztességes ember (...) Bánóczival úgy intézte a dolgot, hogy a darab nála maradhatott volna. Azonban úgy fordult, hogy a Nemzeti felkért! hogy adjam be. Azt feleltem: a Színjátéké. Bárdos ezt megtudván rábeszélt, hogy adjam a Nemzetinek."

10 Balázs későbbi felesége, Hajós Edit további adalékokat is hagyott az utókorra: Tóth Imre igazgató Hevesi Sándoron keresztül kérte a darabot, sőt Csathó Kálmán főrendező is közbenjárt.

11 Ezek után nagy csalódást kelthetett a drámabíráló bizottság 1910. június 15-i ülésének határozata. Alexander Bernáton kívül a többiek: Ábrányi Emil, Császár Imre, Ruttkay Kálmán a misztérium bemutatása ellen szavaztak.

12 1910 karácsony másnapjának délelőttjén a Zeneakadémián megtartott Színjátékmatinén a Góth-házaspár Pierre WolfMz ingoványon c. drámájának egy részletét adta elő... A kékszakállú herceg vára történetéhez hozzátartozik, hogy 1912 őszén Bartók zenéjével sem járt sikerrel a Rózsavölgyi-pályázaton. Színszerűtlenség címén Hevesi Sándor utasította vissza. Balázs csalódottan jegyzi meg Lukács Györgyhöz írt levelében: „2 évvel ezelőtt nyakamra járt, hogy adjam be a Kékszakállút a Nemzetihez, mert ilyen-olyan színszerű..."

13 A Nyugatnál való hosszú kilincselés és számtalan kompromisszum eredménye, a Nyugat kiadásában, Balázs saját költségén, bizományba végre kiadhatta misztériumait.

14 A Nyugat így elkötelezte magát Balázs misztériumai mellett. Könnyebb volt keresztülvinni, hogy közülük kettőt bemutassanak a lap hagyományos matinéján. Ignotusnak egyébként is jó véleménye volt Balázs drámáiról, a vállalkozás gazdasági sikeréről azonban