Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Színháztörténet - Rajnai Edit: A Magyar Színház műsorpolitikájának története (1907-1918)

Bernard Shaw Orvosok című műve, A kaméliás hölgy és Szemere György Siralomházban című egyfelvonásosa képviselte. Arról, hogy mennyire széles skálájú bemutatkozás volt a bécsi vendégjáték, arról a harmadik műsorréteg darabjainak gondos kiválasztása tanúskodik. A három előadott produkció közül csak a Gúnyvacsorát játszották már Budapesten is. Bródy Sándor A fejedelem című egyfelvonásosa és A szerelem iskolája bécsi premier volt, s csak később került színre a magyar fővárosban. A vendégjáték műsorával stílusokat és típusokat is fel akartak vonultaim - a magyar drámairodalomból és a Magyar Színház repertoárjából egyszerre. A kis lord és a Frankfurtiak két sikerelőadás volt, mellettük A nagymama - zenés vígjáték - a bécsi bemutatkozás egyik vendégszereplőjének, Blaha Lujzának kínált játéklehetőséget. A magyar társadalmi drámák között, ha irodalmi mércével mérve nem is a legjavához tartozott, közönségsikerét tekintve azonban kétségkívül a műsorréteg egyik reprezentáns produkciója A Kuruzsló volt. Az Orvosok a világirodalom és az európai színház friss eseményeihez kapcsolódott, angliai ősbemutatója 1906-ban volt, az Izabella téren pedig 1910-ben mutatták be. A kaméliás hölgy az iránydrámák „klasszikusa", és a bécsi előadás fényét csak emelte, hogy a két főszerepet a Nemzeti Színház művészei, Márkus Emília és Odry Árpád alakították. Dumas darabja eddig nem tartozott a színház repertoárjába, Budapesten 1916 nyarán tűzte műsorára a Magyar Színház. Margit szerepét ekkor is Márkus Emília játszotta. A vendégjátékra összeállított repertoár természetesen nemcsak a műsor színjátéktípusait reprezentálta, de bemutatta egyúttal a színház játékstílusának jellegzetességeit is. A három műsorréteg folyamatos jelenléte és egyensúlya arra is utal, hogy Beöthy László a Király Színház lehetőleg hosszú előadássorozatokra épülő műsorszervezésével szemben a Magyar Színházat repertoárszínházként vezette. Az Izabella térről sem hiányoztak a színház műsorának és hitelének gerincét alkotó nagy sikerek, az igazgató azonban egyszerre mindig négy-öt előadás műsoron tartásával kínált választékot közönségének. A magas előadásszámot elérő művek a sikersorozat felénél, általában a 40-50-edik előadástól, és a premiert követő 4-5. hónaptól már a délutáni, kedvezményes előadásokon is szerepeltek, ám addig is ritkaságszámba ment, hogy egyedül uralják a színház műsorát. Drégely Gábori szerencse fia című vígjátékának bemutatója 1908. szeptember 18-án volt, s a darab 74 előadásból álló sorozatából, négy és fél hónappal később a 42-diket már 1909. január 31ének délutánján játszották. Vele párhuzamosan pedig január végéig hét produkció szerepelt a műsorban, ezek közül a Sasfiókot és A császár katonáit Drégely darabja előtt mutatták be, Sophus Michaelis drámája, a Forradalmi nász pedig az Izabella téri színháznak A szerencse fiát követő egyik sikere volt.-^ A repertoárszínház műsorszervezésétől csak a háborús években tért el Beöthy László. Az első, az egész műsort valóban heteken át uraló előadásokat azonban nem Beöthy vezette be, hanem az 1914-15-ös évad elején, a Magyar és a Király Színház közös társulatának produkciójaként a Király utcában kerültek színre. A három háborús alkalmi játékot (Ferenc József azt izente..., Varsótól az Adriáig, Nagy dolog a háború), amelyekhez hasonlóval a Magyar és Király Színház mellett a többi budapesti társulat is szolgált közönségének,^ a háború kirobbanását követően megváltozott viszonyok kényszerítették ki. Az Osztrák-Magyar Monarchia Szerbiának szóló hadüzenete nyomán villámgyorsan kibontakozó háború a gazdaságban, politikában, kultúrában - a színházi világban is - néhány pillanat alatt szétrobbantotta vagy felfüggesztette egy időre az addig érvényes struktúrákat és viszonyokat. A színigazgatók az Európát átszelő lövészárkok és a hirtelen kaotikus-