Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Színháztörténet - Rajnai Edit: A Magyar Színház műsorpolitikájának története (1907-1918)

mája - mely az 1905. évi kormányváltással csak elcsitult, de a közben eltelt időben sem oldódott meg. A császár katonáiban a magyar vidéki városban állomásozó ezred tisztikarát az osztrák-magyar katonai hivatástudat és a magyar vagy cseh nemzeti érzés konfliktusa bontja meg. A várost pedig a tisztikarral a hazafiúi sérelmek állítják szembe. Földes darabjában a fiatal százados, Szilassy Ernő, kötelességtudattól vezérelve feljelenti felettesénél a hadseregről kompromittáló cikket megjelentető tiszttársát. Az eleinte ismeretlen feljelentő ezzel nemcsak a városka polgárainak haragját, de tiszttársainak megvetését is kihívja maga ellen. Szilassy barátja, Joász Géza főhadnagy, aki ugyan a Monarchia mundérját viseli, de lelke mélyén a másik félnek kötelezte el magát, a darabban az áruló kilétének felderítésén munkálkodik. Földes az „izgató mesét", a kisváros polgársága által tisztelt Karády-család tagjai és szalonja köré szervezve szövi: a tisztikarral szembeni társasági bojkottot (a katonákkal közös társaságban nem jelennek meg - I. felv.), a feljelentő személyének kiderítését és a tüntetéssé teljesedő közfelháborodást (II. fel.), illetve Szilassy Ernő és Karády Erzsike szerelmét fonja izgalmas történetté. A francia minta egyetlen scène à faire-je után Földes Imrének azonban sikerül még egy nagyjelenetet beillesztenie. Az első csúcsjelenet a II. felvonás 20. jelenete, amelyben a tüntetők elleni tűzparancsot megtagadó Joászt megfosztják kardjától. A II. felvonás hatásos vége eldönti Joász sorsát, hiszen Joász ekkor már tudja, hogy Szilassy okozta társuk lefokozását és halálát. A parancsmegtagadással hősként, nem pedig csupán a katonai pályától megcsömörlött, visszavonuló tisztként hagyja el a hadsereget és Karádyék kertjét. A harmadik felvonás az áruló teljes lelepleződése, Szilassy Ernő drámabeli életének lezárása: szakítás menyasszonyával, az első, szó szerint vérre menő találkozása hivatásával (ő nem tagadta meg a tűzparancsot), és saját becsületességében való megrendülése (névtelenül jelentette fel társát). A színdarab második „nagyjelenete" a III. felvonás 19., 20. és 21. jelenete: Ernő öngyilkossága, illetve a művet és az előadást záró minden fontos szereplőt felvonultató tabló.

35 A dráma vonalvezetése egyszerű, a jellemek célratörőn, a tézis kibontását segítőén tipikusak. Szilassy katonai hivatására, hadseregére, fegyelmére és tiszti becsületére kényes és büszke tiszt, Joász Géza osztrák-magyar nemzeti érzületét hamisnak és szűknek érző katona, az idős Karády polgári tisztességben és becsületben megőszült úriember. Mindez a közönségre csábító erővel hatott, a kritika azonban fanyalogva fogadta. „A színpadról nem kedveljük a vezércikket és drámával nem lehet megoldani az átmeneti korszakra függőben hagyott katonai kérdéseket" - tiltakozott Sebestyén Károly Földes Imre színműpublicisztikája ellen.

36 A tizenegy évad alatt a második műsorréteg tíz nagy sikere közül csupán kettő tért el ettől a témabeli követelményrendszertől: a Karenin Anna és A Mandarin. Amit a Karenin Annából - Tolsztoj művének adaptációjából - kiolvastak, valójában legalább annyira közérdekű, mint ,4 császár katonáinak története. Ugyanannak a konszolidált szemléletnek a megnyilatkozása, amely már a bohózatok és vígjátékok műsorrétegét is formálta, „...ez az illusztráció csak azt igazolja, hogy a vágyak és szenvedélyek kielégítéséből boldogság még nem származik, ha ezek a vágyak és szenvedélyek nincsenek összhangban azokkal a törvényekkel, melyek az emberek igazi erkölcsi életének fundamentumai" - foglalta össze Bányai Elemér a magyar mű színházi este tanulságát.

37 A mandarin határeset volt. Az „idegizgató" drámák feszültséggel terhes fordulatait ötvözi az egzotikus környezet és a keleti lélek ábrázolásában rejlő hatásossággal. Az angol operett egyik kedvelt helyszíne és alapmotívuma - a