Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)
Színháztörténet - Enyedi Sándor: Ferenczi Zoltán erdélyi színháztörténete száz év után
- mint a fennmaradt lektori vélemények mutatják - bírálatra két ekkor kolozsvári történésznek, Márki Sándornak és Szádeczky Lajosnak kiadta. Feltehető, hogy a kötet első részét, az 1790 előtti éveket tárgyaló részt már előzőleg bírálólag véleményezték. A két történész véleményét írásban a következőkben foglalta össze: MÁRKI SÁNDOR LEVELE A VÁLASZTMÁNY ELNÖKÉHEZ Nagyságos Elnök Úr! Dr. Ferenczi Zoltánnak a kolozsvári színészet 1790-1880-ig terjedő történetéről írt 2. és 3. kötetét kéziratban Nagyságod felhívására áttekintvén, örömömre szolgál kijelenteni, hogy ezt a művet irodalmunk valóságos nyereségének tartom. Hasonló terjedelemben s alapossággal idáig hazánk egyetlen városa színészetének története sincs megírva. A rendkívüli részletesség, ahelyett, hogy fárasztana, leköti figyelmünket, mert minden izgalmával együtt megösmerteti velünk ennek a nemzeti intézménynek válságos múltját s műveltségtörténetünkhöz alig megbecsülhető adatokat szolgáltat. Dicséretes az a tárgyiasság, mellyel szerző a legellentétesebb adatokból is megállapítani igyekszik a valót s kiszolgáltatja az igazságot mindenkinek egyaránt. E tárgyiasság jele, hogy szerző mindenütt a leggondosabban megjelöli igen nagy számban használt forrásait. Másrészt a forrásokhoz való nagy ragaszkodása ejti abba a hibába, mert ezt az eljárását én a magam részéről csakugyan hibának tartom, hogy magában a szövegben hosszas, éspedig régi helyesírás szerint való idézeteket közöl egyes okiratokból, mi az előadást néhol egyenetlenné teszi. A Molnár 2 működését követő időről még valószínűleg következik egy-két, a legújabb fejleményeket érintő fejezet, talán egy, a tárgyalt egész anyagot felölelő összefoglalás is; függelékül kívánatos volna, mit - tudtomra tervez is a szerző - hogy a valaha itt működött színészekről és az előadott színdarabokról táblás kimutatás készüljön s végre, hogy az egész rengeteg anyagot betűrendes és kimerítő tárgy- és névmutatóval tegye igazán hozzáférhetővé. Azonban már most kívánatosnak tartanám, hogy az immár 3 kézirati kötetre terjedő mű azonnal sajtó alá adatnék, hogy a milleneum évében már a nagy közönség kezében legyen az egész. Meg vagyok győződve, hogy méltóbb és szebb irodalmi emlékkel hazánknak nagyon kevés más városa vesz részt az ezredéves ünnepen. Hazafiúi tisztelettel: Kolozsvár, 1895. okt. 21. Dr. Márki Sándor egy. tanár DR. SZÁDECZKY LAJOS VÉLEMÉNYE Márki Sándor fent írt bírálatát egész terjedelmében magam is osztom, azzal a hozzáadással, hogy a régi helyesírással közölt idézeteket mai kiejtés és helyesírás szerint átírni kívánatosnak tartom, amint az okiratok közlésénél általában szabályul immár el van fogadva. Nagyon kívánatosnak tartanám továbbá a kolozsvári színpadon szerepelt kiválóbb színészek részletesebb méltatását, művészetök behatóbb jellemzését, mert magában az, hogy mit, kik, mikor és hogyan játszottak, mennyi volt a jövedelem, miféle társulatok s azok mely tagjai szerepeltek: a kolozsvári színészetnek csak a külső történetét tüntetik elő; a színművészet belső, igazi története, szelleme, a szereplő művészek művészetének jellemzéséből tűnik elő. A színészet történetének napjainkig kiegészítése sem maradhat el, ha csak rövid általánosságban is.
