Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Évfordulók - Darvay Nagy Adrienne: Petőfi drámája a kolozsvári színpadon

Judit belépése zavarja meg. A Kolozsvári Közlöny szerint „Lubinszkyné az első felvonás »kedves fiam« gúnyszólításaival a szívbe szúrt le".

22 Ami ennél érdekesebb, a felvonás címadó vége: Tigris és hiéna sziszegése. A második felvonás kocsmája nemcsak Várady számára jelent lehetőséget bordalok éneklésére, hanem Saulnak is, hogy szembeforduljon Boriccsal; Predszlávának pedig arra, hogy Saullal utat mutattasson Sámsonhoz, volt kedveséhez, aki miatt el kellett hagynia férjét, Kálmán királyt. A változás után berendezett lovagteremben létre is jön a találkozás a remek maszkot feltett Szentgyörgyi Istvánnal,

23 aki E. Kovács intencióinak megfelelően „szintén tragikai humorú, sehol nevettető."

24 Hát nem is túl vicces szegény „Hiénának" sem, hogy élete nagy szerelme sem őt nem szerette soha, sem fiukat, Sault, akit „örökbefogadott"gyermekként kezelt, majd elűzött, mikor kiderült, becsületes. Bár a két érzéseiből kiforgatott emberpéldány gyűlöli egymást, végül Predszláva ráveszi Sámsont arra, hogy üssék le az uralkodó Vak Béla királyt a trónról, sőt még arra is, hogy adják a koronát a bábként mozgatható Boricsnak, s így ők jutnak hatalomra. Ám még mielőtt „A fölfedezett összeesküvés" c. állóképet, amelyet a színlap is meghirdetett, a közönség megláthatta volna, a királyi terem díszletében megismerkedhetett a vak Béla királlyal, a jószívű, szerencsétlen, csupa pozitív tulajdonsággal rendelkező uralkodóval, akit Szacsvay Imre „mérsékelten és értelmesen" személyesített meg.

25 Mellette Szacsvayné tiszteletreméltó Ilonája némileg bosszú-éhes, és erre neveli a pici Körösi FI. alakította,

26 Petőfi által kissé koravénre rajzolt Géza fiát is, aki nem kevés tapsot arat. Végül elérkezünk a régen várt tablóhoz. Saul azért szeretné kierőszakolt kivégzését a királynő jelenlétében, az összeesküvés helyszínén „megtartatni", hogy felfedje Ilona előtt Sámson szándékát. A gyönyörű jelenetet majdnem a „katonák" hiúsítják meg, akik későn jönnek be a színpadra.

27 Végül a II. felvonás állóképe a következőképpen néz ki a barlangdíszletben: hátul a sziklaemelvényeken katonák jelennek meg, és ugyancsak katonák állnak fel kétoldalt is. A sziklaemelvény előtti középlejáraton két hóhér. A súgólyuktól balra, katonák karéjában Sámson, a Tolnai játszotta Dengez, Vas, azaz Gorváth és egy úr. A másik oldalon, velük szemben, ugyancsak katonák közt az összeesküvők: Fehérvári Antal mint Tivadar és Osváth Gerő,

28 mint Göndör. A színpad középpontjában - ítéletére várva - E. Kovács Gyula, vagyis Saul térdel Ilona királyné előtt. Erre ereszkedik le a függöny.

28 Az élőképnél is bonyolultabb látványt igényel a III. felvonás nagy statisztériát mozgató mulatsága. (E. Kovács Gyula rendezőpéldányának egyik dísze ennek a képnek a pontos kidolgozása.) Ide érkezik álruhában, barátnak öltözve Borics, hogy meggyilkolja a királyi párt. Saul leleplezi, és a felvonás végén párbajra hívja a hoppon maradt trónigénylőt. Ferenczi Zoltán szavait idézzük: „...ahogy adva volt, nem is érthető. Petőfinél úgy van, hogy Saul két kardot hoz be, és választást ajánl Boricsnak, ki ekkor mind a két kardot elkapja, és Sault kikergeti. Ez előadás szerint pedig Saul behozta ugyan a két kardot, de egyiket odavetette Borics lábaihoz és mégsem vívnak meg. Értjük ugyan az összevonást, de nem helyeseljük, amellett, hogy kardot úgy odadobni az ellen lábaihoz egyáltalán nem szabad semmi lovagi törvény szerint sem."

29 Ám sem a közönség, sem pedig a kritikus nem találhat kivetnivalót „Az aradi országgyűlés vérnapja" c. szép képletben, de az ügyesen sikerült jelenetben sem.

30 Ilona beszédének végén „hosszas furiózó - tart egész függöny lementéig - dobpergés, trombita. Általános zavar, mindenki kardot ránt, némelyek megfutamodnak, mások ezek után rohannak." E. Kovács minden színen levőnek adott egy-egy mondatot, amelyek egyszerre monda-