Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Drámatörténet - Páll Árpád: Arisztophanész, avagy a komédia születése

és jókora hímtaggal ábrázolt termékenység-istenek vagy démonok, akikre a komédiák szövegében sűrűn történnek utalások, pajzán célzások, hivatkozások. Érdekes, hogy a később kifejlődött komédiában ez az alkotóelem nyersebben, kevésbé átformált alakban őrződött meg, mint a tragédiában az eredetre utaló vonások bármelyike. De nemcsak az idők homályába vesző közös eredet, hanem a későbbi fejlődés számos mozzanata is erősíti a két műfaj rokonságát. A komédia - igaz - nem Attikában, hanem részben Szicíliában, részben Megarában formálódik, a dionüszoszi elemek itt egészülnek ki Demeternek, a földművelés Istennőjének, illetve Perszephonénak, Hádész feleségének, Zeusz és Demeter lányának a kultuszából származó motívumokkal, s az alakulóban levő műfaj egyesek szerint itt itatódik át plebejusi szókimondással is. Hogy a polisz-demokrácia központjától távol eső fejlődésnek vannak-e ebben a szakaszban egyező vagy hasonló vonásai a központban alakuló tragédiával - azt rendkívül nehéz, sőt alighanem lehetetlen megmondani, hiszen Arisztotelész a dráma törvényeinek rendszerbe foglalója és történetének első krónikása sem tudja a komédia alakulását lépésről lépésre visszafelé a forrásig követni. Vegyük hozzá azt is, hogy amikor az új műfaj jó fél évszázaddal vagy még többel a tragédia után Megarából és Szicíliából Attikába érkezik, előadási lehetősége hosszabb ideig a falura korlátozódik, s tudomásunk szerint i. e. 488-487-ben engedélyezik először, hogy nagydionüszián vígjátékot mutassanak be. Am ha mindez való is, az sem kevésbé igaz, hogy amikor az i. e. V. század utolsó harmadától kezdve, Arisztophanész alkotó tevékenységének eredményeként, a komédia elnyeri általunk ismert formáját, közvetett módon magába sűríti Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész eredményeit is. Mint közös forrásból származó kettős cselekmény, melynek előbb egyik ága duzzad folyóvá, majd hirtelen a másik, alig csörgedező fogadja medrébe a felgyülemlett vizet, úgy töltődik fel a komédia is a tragédiaköltők tapasztalatával, s új formájában nemcsak tagadja, hanem más módon egyben tovább is folytatja azt, amit a triász tagjai, a testvér-műfaj felvirágoztatói elkezdtek. Aki Arisztophanésznek egyetlen vígjátékát is olvasta, annak figyelmét nem kerülhette el, hogy bármennyire különbözik is az új színpadi mű a tragédiától bizonyos pontokon, különböző rejtett, vagy kevésbé rejtett csatornákon egyben érintkezik is vele. Péterfy Jenő sokszor idézett mondása szerint Arisztophanész alighanem könyv nélkül tudta a tragédiaköltők, főleg Euripidész minden egyes sorát. Valóban, nehéz a triász bármelyik tagjának műveiből olyan témát, helyzetet, vagy vonatkozást előkeresni, amelyet ő ne idézett vagy amelyre ne hivatkozott volna, s amelyet kissé átalakítva, szájíze szerint átformálva alkotóelemként ne illesztett volna be a maga építményébe. Témáinak és szemléletmódjának jellegzetessége gyakran a tragikus látásmód tagadása kapcsán körvonalazódik, máskor a tragédia köntösét kifejezőeszközeit veszi kölcsön, és a visszájukra fordítja őket. „Ne gáncsoljatok, néző férfiak / Ha szólok Athenaehez államügyben / Koldus létemre vígjátszó személy" - olvassuk a ránk maradt vígjátékok közül elsőnek született Acharnaebeliekben s hozzá lábjegyzetben a fordító Arany János megjegyzését: „Euripides Telephosából paródiáz". „Ó, jaj, betelt az isten jóslata / Gördítsetek be hát, boldogtalant" - mondja egyik szereplő A lovagokban, s szavaival ismét Euripidész felé vág, aki - mint köztudomású - különböző gépeket használt az istenek megtestesítőjének színpadi felléptetésére. (Deus ex machina). „Hogyan óh mindent te merészlő"? - kérdezi Sztrepsziadész A felhőkben, s jelzi, hogy nemcsak Euripidésznél, hanem (ritkábban bár, de) Szophoklésznél is akad gúnyolni való. „A Pegazusra jobb lett volna ülnöd / Hogy drámaibb hatást tégy odafenn" - mondja A békében a leány édesapjának, ki egy aezopusi mesétől ihletődve ganéjbogár hátán ment Zeuszhoz. Aiszkhüloszból egész csokorra való parodizált részt találunk A békákban: „Phthioszi Achill!