Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Drámatörténet - Lázok János: A második bűn. Kísérlet Sütő András Káin és Ábel című drámájának értelmezésére

25. Lásd az Arabellát kísérő isteni üzenet kétszeres közvetettségét: Ádám Sámsiel fökerub, az Éden őrző angyala (vö. Graves-Patai 1969: 60, 11/1) által, Éva és gyermekeik viszont már csak Ádám révén szerezhetnek tudomást Isten velük kapcsolatos szándékairól. (Sütő 1978: 164-166) 26. Lásd a 17. jegyzetben már említett közjáték lezárását és azt a paradoxont, mellyel Ábel szülei kapcsolatát jellemzi: „Nézd, megbékélnek. Újrakezdik a folytathatatlant." (Sütő 1978: 187) 27. Egy apokrif héber mítosz szerint Ádámnak Éva előtt volt még egy felesége, Lilítli a démonok közül, aki éppen kapcsolatuk megoldatlan alá-f olérendelési problémái miatt hagyta ott Ádámot, és vált hűtlenné hozzá. Sütő András feltehetően ennek az analógiájára alkotta meg Arabella drámabeli szerepkörét. (Vő. Graves-Patai 1969: 55, 10/c és 10/d, illetve bővebben a 31. jegyzet.) Lásd ezzel kapcsolatban Sütő műhelyvallomását: „Arabellát nem én találtam ki, benne van a héber mitológiák számtalan változatában, és nemcsak ő, hanem számtalan más démon is." (S. A Sárkány alszik veled. Beszélgetések könyve. Szépirodalmi. Bp. 1991: 143-144) 28. A kifejezést Bécsy Tamás már idézett tanulmánykötete alapján használom. Erich Auerbach nyomán Bécsy így határozza meg a fogalom jelentését: „A figurális interpretáció kapcsolatot szilárdít meg két esemény vagy személy között olyan módon, hogy az első nemcsak önmagát jelenti, de a másodikat is, míg a második önmagába foglalja vagy teljesíti az elsőt." (Bécsy 1974: 216) A figurális interpretáció megvalósulásához - összegez Bécsy - két helyzet vagy két szereplő szükségeltetik: a „prefigura" és a,figura". Az előbbi „csökkentebb, éretlenebb előrevetítése, »arnyeka« az utóbbinak, az utóbbi pedig megérett, kiteljesedett alakban foglalja magába és mutatja meg az előzőt, a »csírát«." (Bécsy 1974: 216) Eszerint „az Ószövetség számtalan eseménye és személye prefigurálja az Újszövetség egyes személyeinek és eseményeinek, amelyek amannak beteljesítései". (Bécsy 1974: 216) így például „Izsák feláldozása is értelmezhető úgy, mint Krisztus feláldozásának előfigurája (az atya önkéntesen feláldozza saját fiát; a rőzsenyalábkereszt jelzi azt tárgyszerűen is". (Bécsy 1974: 216) 29. Kiemelés tőlem. 30. Vö. „És monda az Úr Isten: ímé AZ EMBER OLYANNÁ LETT, MINT MI KÖZÜLÜNK EGY, jót és gonoszt tudván... " (Töredékesen idézve 1 Mózes 3, 22. Nagybetűs kiemelés tőlem.) 31. Egy héber mítosz szerint „a testvérek annak az első Évának a szerelméért vetélkedtek akit Ádám nem akart élettársául elfogadni". (Graves-Patai 1969: 80, 16/d, lásd még e dolgozat 27. jegyzetét.) Egy másik mítoszváltozat szerint a testvéreknek Ádám egymás ikernővérét jelölte ki élettársul, „Káin azonban saját ikemővérét akarta feleségül venni, mivel az szebb volt. [...] Amikor Káin áldozatát Isten elutasította, a Sátán rábeszélte: ölje meg Ábelt, Lebuda miatt". (Graves-Patai 1969: 80-81, 16/d) 32 A vonatkozó héber mítosz szerint „Ábel erösebb volt Káinnál, s legyőzte. Isten arra buzdította Ábelt, hogy végezzen Káinnal [...] Káin azonban sírva rimánkodott [...] Ábel megkönyörült rajta, és kiengedte kezei közül. Isten ekkor így szólt: »Mivel megkímélted, most neked kell meghalnod!« (Graves-Patai 1969: 81, 16/1) 33. A testvérharc végletes kizárólagosságát vetíti előre prefiguraként az anyjuk méhében már verekedő ikrek motívuma (Sütő 1978: 187) A Bibliában e motívum Jákob és Ézsau testvérharcának előképe (1 Mózes 25, 22). Értelmezésünk szempontjából különösen fontos az az apokrif mítoszváltozat, amely az ikreket két apától eredezteti, és ezzel magyarázza magzatkori tusakodásukat. Eszerint Káint az Évát megkísértő Szamáéi, a lázadás angyala nemzette, aki még Ádám előtt szeretkezett Évával (lásd a 16. jegyzet utalásait). Ugyanez Sütő András mítosz-átköltésében így módosult: „ÁDÁM: Édenkerti szerelem: Szamáéi a neved. ÉVA: Káin és Ábel. A mi gyermekeink ÁDÁM: Honnan tudod? Miért nem a ti gyermekeitek?" (Sütő 1978: 186) 34. A névmás nagybetűs kiemelése tőlem. 35. Kiemelés az eredetiben. 36. Lásd az Ábel ígéreteit számon kérő Arabella szavait: „Halhatatlanból halandóvá lettél"; „Miért nem hagytál meg engem főnixmadárnak?" (Sütő 1978: 180) Vö. „Éva később [a bűnbeesés után] rávett minden állatot és madarat a gyümölcs megízlelésére - az okos főnix kivételével, amely azóta is halhatatlan." (Graves-Patai 1969: 66. 12/1) 37. Lásd az áldást, amellyel az Úr a földi létre készíti fel Arabellát: „Amikor ott a csillagom maga elé rendelt, ölemet és keblemet megáldva", illetve „Keblemet, ölemet te áldottad meg, te döntöttél olyképpen, hogy Ábelt megismerjem, és átvegye hatalmát fölöttem a test kívánságainak rőzselángja." (Sütő 1978: 169 és 178)