Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Drámatörténet - Lázok János: A második bűn. Kísérlet Sütő András Káin és Ábel című drámájának értelmezésére

[...] (Arabella egy narancsot Ábelnek dob, egyet Káinnak, ki a magáét elhajítja. Arabella hosszan rácsodálkozik.) ÁDÁM: Akárcsak nénédet látnám a megkísértés napjaiban: egyik gyümölcs az Ádámé, másik a Szamáelé. [...] ÉVA: Csak egyet választhatsz. ARABELLA: Miért? ÉVA: Mert ők ketten vannak. ARABELLA: A kettő nem egy?"

29 (Sütő 1978: 167-168) A tiltott gyümölcs tehát - a jó és a gonosz, az állítás mellett a tagadás, az ellentétek csak Istenre jellemző tudásának gyümölcse

30 - megkettőződik az Éva szerepkörét figurálisán kiteljesítő Arabella kezében. E megkettőződés metaforikus jelzés: a kiűzetés előtt, az Édenben még EGY-séget alkotó ellentétek a büntetésül kapott földi világszinten egymástól elvált, egymást kizáró formában fogalmazódnak újra. Az első emberpárt megosztó ellentmondás, a hatalomra mondott IGEN és NEM alternatívája itt már az egyazon nőért vetélkedő Káin és Ábel testvérharcában

31 tér vissza, nem az ontologikusan egymásra utalt férfi-nő viszonyban. * Káin és Ábel kapcsolatát, a szerepkörök viszonyrendszerének első felvonásbeli fölvázolását a női főszereplő megjelenése, majd az ezt hamarosan követő választás-jelenet lendíti ki állapot-mivoltából. A két testvér között választani kényszerülő Arabella döntése a mind ez ideig statikus testvéri kapcsolatot dinamikus, cselekményhordozó viszonyrendszerré minősíti át. Ez a jelenet a dráma tulajdonképpeni cselekményének kezdőpontja. Az Úr ajándékaként földre küldött, és rejtett szándékait titokként hordozó új szereplő megjelenésétől kezdve a második nemzedék sors-alakulása önálló életre kelti azokat a rejtett következetlenségeket, amelyek az első bűn mindkét alternatívájában benne rejlenek az eredeti teremtésterv, illetve a tiltott gyümölcsöt védő isteni átok látszólag egymásnak ellentmondó parancsai okán. Ábelnek a választás-jelenetben elhangzó szavai nélkül nehéz lenne magyarázatot lelni arra az ellentmondásra, hogy miért az a szereplő jeleníti meg a tiltott gyümölcs elfogadását - végső soron tehát a lázadó szembeszegülést -, amelyik a cselekmény során a feltétlen engedelmesség alternatívájának figurális megszemélyesítője: „ÁBEL: Vajon ki vagy te, s miért küldött az Úr? Jókedvében küldött-e vagy haragjában? Áldásnak vagy büntetésnek? [...] Csak nézlek, nézlek, eltelik a szívem félelemmel: miért küldött az Úr? ARABELLA: Titkot nem bízott rám. Amikor ott a csillagon maga elé rendelt, ölemet és keblemet megáldva, különös illatokkal hintett meg, és azt mondta: maradj meg titoknak, emberi ésszel föl nem foghatónak, és aki meg akar téged fejteni: az én dolgomba kontárkodik. ÁBEL: Tőle kell hát mégis megkérdeznem: ki vagy te, hogy miattad Őt fosztom meg a legszebb szavaimtól? Láttodra tolvaj lettem, belopakodtam saját szívembe, hogy Isten jogos tulajdonát: a hűségemet neked kilopjam onnan. [...] Engedd, hogy Őt féljem ezután is. Szánj meg engem, Arabella, fogadd el magasztaló szavak helyett a puszta