Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - BEKE JÓZSEF: A Bánk bán-szótárról

„Menyben lakó szentséges Atyám! ide mindentudásod' égi cseppeit! nekem — nekem, hogy e' nagy fátyolon áltlássak..." (1:212) a szó olyan átvitt értelmet kap, amely az író egyéni kifejezésmódjának sajátos és igen jellemző része: valamely bonyolult, átláthatatlan helyzet értendő rajta. Az új, egyéni jelentés alapja az, hogy a kiinduló jelentés szerint a tárgy — szem elé kerülve — valóban akadályozhatja a látást. Persze itt már annyiban is áttételes a szókép, hogy nem konkrét szemmel való látásra, hanem egy ügyben való tisztánlátásra vonatkozik. Ez az értelmezés óhatatlanul eszünkbe juttathatja, hogy a mű több helyén is világot , azaz világosságot keres Bánk: „Világot, itt! vüágot!" ( 1:254) „Vond ki, Lelkem, most magad' azon setét ködből, melly elragadta előlied a világot" (1:560) A fátyol szó harmadik előfordulása is szokatlan, egyéni, ám itt az alapjelentés egy másik mozzanata lesz az asszociációs bázis, az, hogy egyrészt szálakból áll, másrészt finom, alig érzékelhető dologról van szó. Ebben a közismert idézetben: „Két Fátyolt szakasztok el: Hazámról, és Becsül etemről." (1:588) a szó jelentése így határozható meg: „vkit vmihez fűző láthatatlan (erkölcsi) kötelék". E képes kifejezés megint eszünkbe juttathatja a mű egy másik helyét, ahol a kötelék-fogalom ismét más metaforával fejeződik ki: „Melinda! és mindég Melinda! — szent név! égi 's földi Mindenem' javát szorossan egybe foglaló erős Láncz..." (1:207) Természetes, hogy a fátyol szónak e két utóbbi értelmezése nem a köznyelvi, hanem az egyéni, alkalmi szóhasználat körébe tartozik, így az Értelmező Szótár

7 nem is tartalmazhatja. Ezt a tényt a BbSz. csillaggal: * jelöli minden hasonló esetben. Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy miként csoportosíthatók a Bánk bánnak azok a kifejezései, amelyeknek megértése magyarázatra szorul, akkor a következőket mondhatjuk: Mindenekelőtt vannak olyan szavai, amelyek ma egyáltalán nem használatosak. Például azért, mert képzési módjuknál fogva elavultak: ékesíttetik, megvettetett (szerelem), megengedődhető, lerontatás, irtóztatóság, gazemberes (tanács), bárányi (békesség), tébult stb. Megértésükhöz tulajdonképpen némi figyelem elegendő, hiszen a szövegkörnyezet leginkább világossá teszi jelentésüket. Nagyobb gondot okozhatnak pl. a következők: eltenyészik (= elterjed), egybeköttetés (= kapcsolat), el renget (= elringat), lévnyaló (= haszonleső), tő (= tű), de talán még ezek is megfejthetők az ép nyelvérzékű, tanult mai ma-