Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - BEKE JÓZSEF: A Bánk bán-szótárról

Figyelmeztetést is hordoz, és jelentése nagyon messze jár az eredetitől, a családi kapcsolattól. A szótárban természetesen egymás mellé kerülnek az egyes szavak különböző jelentésárnyalatai, illetve az ezeket bizonyító idézetek. A fiú címszó további példáiból kiderülhet, hogy a legutóbb említett lekezelő árnyalat negatívuma még fokozódik két további esetben: Bíberách e megjegyzéséből: „egyj illy keszeg, sovány Fiút az izmos Bánkbán — bajusza' egyj végére tőz [=tűz]" (Prol: 74) egyenesen megvető gúny, Ottó férfiúi és lovagi mivoltának teljes lebecsülése árad. Megint másféle elutasítás, ti. a királynői gőg férfi-megvetése, meg a jól felépített hatalomvágyat keresztező „esztelenséget" testvér-átokkal sújtó düh tör ki Gertrudisból Ottó ellen: „Átok reád Fiú, ki örök mocsok közé keverted a Hazádat!" (4:82) h fiú szónak előbb említett megjelenései arra adtak példát, hogy a mű adott szituációjában, a szereplők bonyolult viszonyai közepett milyen értelmi árnyalatot, de főként milyen érzelmi töltést hordozhat egy szó. Következő példám inkább arra mutat, hogy a művészi ösztön hogyan jut kifejezésre Katona költői nyelvhasználatában, hogyan halad a közismert jelentéstől az átvitt értelmezés, az. asszociációt kívánó képszerűség felé. A sok kínálkozó példa közül nézzük a fátyol szócikket! Ez a szó háromszor fordul elő a műben. Jelentése közismerten: valamilyen finoman szövött anyag, ill. ebből készült kendő. Egyik előfordulásában erről van szó, de megtoldva a halotti jelzővel, s így a gyász — bár ironikus — jelképévé válik Tiborc szájában: „Lelkemre mondom, egyj halotti fátyolt kötnének inkább a hasokra — legalább csak úgy külsőképp' is mutatnák a gyászt azon szegény Nyomorultakért, kiket kiálhatatlan sajtolásaikkal a sírba döntenek—" (3:229) Egészen mást jelent a szó az első szakasz elején, amikor a titokban visszahívott Bánk éppen megtudta Peturtól, hogy Melinda a szervezkedők jelszava, ám ezt nem tudja hová tenni — még nem látta az Ottó—Melinda jelenetet sem —, csak a titok homálya borong előtte, Petur szavai zúgnak fülében: „Jaj kegyes Nagy-úr! sokat fogsz még te itt találni, a'mi akkor nem volt, midőn elmentél." (1:165) Bánk e kitörésében: