Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)
200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - BEKE JÓZSEF: A Bánk bán-szótárról
Századunk a teljességet szem előtt tartó szótárak keletkezésének időszaka. Világszerte megnő az érdeklődés a nagy elődök szókincse, kifejezésmódja, talán a nagyság titka iránt. Egymás után jelennek meg óriási munkát igénylő szótárak, így a század elején egy német nyelvű Cicero-szótár, majd a Puskin-szótár, az Ibsen-szótár, a Cervantes-szótár. Három német akadémiai munkacsoport több évtizede dolgozik a Goethe-szótáron, melynek megjelenése az ezredfordulóra várható. Itthon eddig három írói szótár jelent meg: a Juhász Gyula-szótár^, amely Benkő László munkája, a Petőfi-szótár^, amelyet Gáldi László vezetésével egy munkacsoport készített, valamint a Toldi-szótár 5 , amelyet Pásztor Emil szerkesztett. Ezekhez csatlakozik most negyedikként az, amelyben a Bánk bán szókészletét doloztam fel, s amelynek megjelentetésével a szülőváros tiszteleg nagy fiának emléke előtt. A Bánk bán-szótár (= BbSz.) az ún. kritikai kiadásban 6 fellelhető „második (végleges) kidolgozás" összes olyan szavával foglalkozik, amelyet a szerző elhangzó szövegnek szánt. (A színi utasítások csak annyiban szerepelnek, amennyiben az egyes kifejezések megértéséhez szükségesek.) Legfőbb célomnak azt tartom, hogy a lehető legpontosabban megadjam az egyes szavak, kifejezések mai értelmezését. Azt a jelentést próbálom rögzíteni, amely a mű egy adott pontján, abban a drámai szituációban, abban a stilisztikai környezetben érvényes, hiszen e tényezőktől függ a szó jelentésárnyalata. Vegyük példának a fiú szót, amely az V. szakasz néhány során belül három különböző jelentésárnyalatban, más-más stilisztikai töltéssel szerepel. Itt Myska bán fia, Solom éppen meg akar vívni a király helyett Bánkkal, Gertrudis gyilkosával. Indulna, amikor apja megszólítja: „Fiam, hová?" A szó itt első jelentésében van jelen, hiszen az apa vér szerinti leszármazottjára vonatkozik. Néhány sorral előbb, amikor Solom vállalta ezt a párbajt, a király meghatottan kiáltott fel: „Fiam!" Ez már a szónak másik, átvitt értelme: bizalmas árnyalatú, megtisztelő megszólítás az idősebb és magasabb rangú jogán. Ugyanakkor köszönet az önfeláldozó kockázatért, hiszen Bánk aligha lebecsülendő ellenfél bárkinek is. Sőt az is benne van ebben a kifejezésben, hogy a király visszakapta előzőleg megrendült hitét. Amikor ugyanis előbb ezt kérdezte: „Nincs senki a jelenvaló Leventák közül, ki e' szennyet Nagy-aszszonyán nem undorodna hagyni? senki sincs?" (5: 237)* kínos hallgatás volt a felelet. A fiú szónak egy újabb jelentésárnyalatát érhetjük tetten egy sorral odébb, amikor Bánk, aki előbb „merően nézi" a fiatal vitézt, így szól: „Kedves Fiú! miért akarod fejed' bezúzni egyj gonosz Aszszony miatt? Szánd e' tüzet Hazánknak. Kétségbe kéne esnem, hogy ha egyj Meráni Aszszonyért hasítanék illyen nemes szívet ketté. Eredj!" (5: 271) Itt a, fiú szó a tapasztaltabb, tájékozottabb és valószínűleg erősebb, megfontolt férfi fölényét tükrözi; némi lebecsülő árnyalattal, de a lovagias vállalás iránti tisztelettel hangzik.
