Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - BEKE JÓZSEF: A Bánk bán-szótárról

lehet, ha majd rendelkezésünkre áll egy hasonló adatbázis a múlt század legelejének nyelvhasználatáról, pl. egy Kölcsey- vagy Berzsenyi-szótár. De korántsem csupán az eltelt idő nyelvi változásai indokolják a mű kifejezéseinek alaposabb vizsgálatát. Legalább ugyanennyire az is, hogy a Bánk bán legtöbb méltatója éppen a nyelvi megformálás erejét tartja a dráma egyik legfőbb értékének. Arany János így ír: „Különös teremtő tehetség volt ezé a Katonáé; bámulatos, hogy tudta a nagy szenve délyeknek olyan megragadó kifejezéseit olyan gondos beosztással elrendezni, hogy tudott annyi számítással — költeni." Egybevág ezzel Szerb Antal véleménye is: „Akadnak drámák, amelyeknek cselekménye sokkal izgatóbb, mint a Bánk bán késleltetett meséje — de egy sincs, amelyben a drámai nyelv annyira a vihar előtti párázattól volna terhes és villámot hordozó. Ez a nyelv az, amely az első intonációtól az utolsó szóig magával ragad, és kiváltja azt a megrázkódtatást, a katarzist, ami a klasszikus hagyományok óta a tragédia célja." Éppen e nemes cél, tehát a mű erkölcsi megtisztulást ereményező hatása kerül veszélybe azáltal, hogy az olvasó vagy a néző egyre gyakrabban botlik olyan kifejezésekbe, amelyeknek értelme nem világos előtte, s ennélfogva művészi szépsége sem érintheti meg. Egyre gyakrabban — ezt úgy értem, hogy amint időben távolodunk a keletkezés korabeli nyelvhasználattól, úgy gyarapodnak a magyarázatot igénylő szövegrészek. Ezzel számolnunk kell, mert a nyelv változása ugyanolyan megállíthatatlan folyamat, mint maga az idő. Mit tehetünk? A katedrálisok megroppant tartópilléreit újabbra cserélik, az elkorhadt fagerendákat vasbetonnal helyettesítik. Az irodalmi művekben is kicseréljük a szavakat, átírjuk a kifejezéseket mai nyelvre? Voltak ilyen kísérletek nálunk és más nemzeteknél, de nem váltak be. Az eddigiek azt igazolták, hogy az épületgerendázat cseréje után helyreállítható a művészi hatás, de az irodalmi alkotás nem az többé, ami volt, ha egyetlen szavát kicseréljük is. Sem egy Balassi-vers, sem egy Moliere-dráma nem tűri a szövegváltoztatást. A kísérletek azt mutatják, hogy újat lehet írni ugyanabból a témából, de modernizálni, átírni meddő vállalkozás. Marad az a megoldás, amelyet már a görögök is gyakoroltak: az eredeti szöveget kell magyarázatokkal ellátni, hogy közelebb hozzuk szépségének erejét a ma emberéhez. E cél legkorszerűbb eszköze az írói szótár. Benkő László, aki az első magyar írói szótárt szerkesztette — s aki a Bánk bán-szótár lektora és munkám legfőbb támogatója volt —Az írói szótár

2 c. könyvében ezt írja: „A végső indíték, amelyből az írói szótár kezdetei fakadnak, társadalmi szükséglet". Megtudhatjuk könyvéből, hogy e sajátos műfaj gyökerei a Homérosz utáni időkbe nyúlnak vissza. Amikor a görögök észreveszik, hogy a nagy eposzok egyegy kifejezése már nem érthető az utódok számára, akkor magyarázatot, glosszát fűznek hozzá. Ugyanígy járnak el majd Vergiliusszal, Dante Isteni Színjátékkhov. nem kisebb alak, mint Boccaccio készít magyarázatokat, egyenesen a firenzei tanács felkérésére. A mi irodalmunkban Sylvester János, az Újszövetség fordítója készíti az első jelentős szómagyarázatot a XVI. század közepén. A múlt században alakul ki Európa-szerte a műfajnak az a változata, amely nem csupán „csemegézik" egy-egy mű kifejezéseiből, hanem valamely alkotó vagy alkotás teljes szókincsét dolgozza fel. Ekkor jelenik meg pl. az a szótár, amely az Isteni Színjáték összes szavát értelmezi (idegen nyelveken is!), majd a Shakespeare teljes szókincsét tartalmazó lexikon. Nálunk nem születik hasonló mű, de nagyon jelentős tett Lehr Alberté, aki a Toldi bizonyos kifejezéseihez csatol magyarázatokat, amelyet természetesen felhasznál az iskolai oktatás is.