Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - PETROVA, LIANA (Várna): A Kossuth-emigráció hatása a bolgár színházművészetre

Sumenben is akkor bontakozott ki ez a tevékenység, amikor az emigránsok elhagyták az első szálláshelyüket, a kaszárnyát, és a városba költöztek át. Érdekes ezzel kapcsolatban Ács Gedeon, református pap véleménye: „A választmánynak kissé későn jutott eszébe, hogy embereink közül a még teljesen meg nem romlottakat a jobbakali társalgás, foglalkozás és olvasás által tán a végkép elsülyedéstől meg lehetne menteni."

13 így jött létre a kaszinó és a kávéház, ahol kávé mellett búsulni és politizálni tudtak. A lehetőségek növekedésével lassan szerveződtek a dalnoktársulatok, zenekar, teapartik, a családoknál néha táncestélyek. Ahogy Dobrin Vaszilev szavaiból megtudjuk: „magyar és lengyel emigránsok műkedvelő előadásokat tartottak, rövid szavalatokkal vagy tréfás párbeszédekkel, zenével, az emigránsokból és sumeniekből álló közönség előtt."

14 Itt az emigránsok magasabb szinten szervezték a művészeti tevékenységüket, és a Vidinben csak tervezett színielőadás már valóra vált. Részletesebben Pap János emigráns számol be a feljegyzéseiben erről: „Némelyek megszerezték valahonnan a Szökött katona és a Két pisztoly czímű színműveket: aztán játszották őket felváltva. A női szerepeket a kevés számú nős honvédtisztek nejei és lányai adták."

15 A Szökött katonái a magyar irodalomtörténet

16 mint az első népszínművet könyveli el. Szigligeti Ede olyan témát választott, amely a színszerűség mellett korszerű mondanivaló kifejezésére is lehetőséget nyújtott, és a maga korában nagyon haladónak számított. A mű népszerűségét Magyarországon az bizonyítja, hogy az. első előadásától, 1843. november 25-től 1844 végéig 40-szer került színre. Ehhez az is hozzájárulhatott, hogy 1844. október 12-én nemcsak a híres Egressy szerepelt benne, hanem az 1844-ben már jó költőnek ismert Petőfi Sándor is.

17 Népszerűségnek örvendett a Két pisztoly is, ami 1844-ben keletkezett. Feltehető, hogy Egressy rendelkezett ezekkel a színdarabokkal, és tapasztalatának köszönhetően könnyen kerülhettek színpadra az ő rendezése alatt. A sikerüket Sumenben azzal lehet megmagyarázni, hogy ott ez az előadásmód még ismeretlen volt, valamint azzal, hogy a városban ugyanakkor már megvoltak a szükséges feltételek, és a bolgár lakosság felkészült a színielőadások befogadására. Ismeretes, hogy 1849-1852 között a Konstantinápolyban tanult Szava Dobroplodni a sumeni iskolában tanított, és hogy ő szoros kapcsolatot tartott az emigránsokkal. Feltehető, hogy az újabban megszerzett tapasztalatok alapján neki könnyebb volt az első, görög szövegből bolgárosított vígjátékot megírnia 1853-ban, és ugyanezt színpadra vinnie 1856. augusztus 12-én. A bolgár színművészet területén fontos érdemeket szerzett Dobri Vojnikov is Sumenben, Szava Dobroplodninál tanult. „Vojnikov jelen volt azokon a műkedvelő előadásokon, amelyeket a magyar és lengyel emigránsok rendeztek 1849-50-ben, ezek mély benyomásokat hagytak benne, értékes szellemi táplálékot jelentettek művészetének és színpadi megnyilvánulásra szomjas lelkének"

18 — Dobrin Vaszilev szerint. Később, először a bolgár színház történetében, ő hívott meg vendégszereplésre színésznőket, addig a női szerepeket is férfiak vállalták. Az eddig elmondottakból kivehető, hogy a Kossuth-emigráció hatását abban kell látni, hogy a bolgár lakosság kulturális és művelődési változásokra szomjas része új benyomásokat szerezhetett nagyobb tapasztalattal rendelkező magyaroktól és a párbeszédek után előre léphetett egy bolgár nyelvű színielőadáshoz 1856-ban. Ahogy Sztilian Csilingirov mondja: „Igaz, hogy a színház nélkülük is érvényesült volna, mint egy kintről jövő kulturális szerzemény: [...], de ez legalább egy-két évvel később történt volna meg. Egy