Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - PETROVA, LIANA (Várna): A Kossuth-emigráció hatása a bolgár színházművészetre

SZÍNHÁZTÖRTÉNET Petrova, Liana (Várna): A KOSSUTH-EMIGRÁCIÓ HATÁSA A BOLGÁR SZÍNHÁZMŰVÉSZETRE Georgi Pletnyov bolgár tudósnak a megjegyzése, hogy a magyar emigráció jelentőségét a sumeni kultúra és művelődés fejlődésében nem szabad eltúlozni, keltette fel a figyelmemet e téma iránt.

1 A szerző szerint az emigráció ott-tartózkodását a bolgár nemzet természetes fejlődése ösztönzőjének kellene minősíteni. Ugyanezt a gondolatot fejleszti tovább a magyar tudós, Pásztor Imre: „A valóság az, hogy a magyar emigráció hatása valamelyest szerényebb lehetett, és talán már a bulgáriai tartózkodás rövid időtartama miatt sem indokolt mélyre ható befolyásról beszélni."

2 Ismerkedjünk meg a bolgár szellemi élet néhány vonásával. Hiteles történelmi források kereskedelmi és kézműipari fellendülésről tanúskodnak a XVIII. század végéről, ami fokozatosan gyorsította a nemzeti újjászületési mozgalom hatását. Javult a lakosság anyagi helyzete, és ez hamarosan megteremtette a művelődési élet kibontakozásának lehetőségét. Idegen kulturális hatás is erősítette a bolgárok érdeklődését a világi műveltség és kultúra iránt. A kapcsolatot az európai felvilágosodott eszmékkel azok a bolgár fiatalok tartották, akik a XIX. század első évtizedeiben Párizsban, Bécsben, Münchenben, Firenzében és más városokban tanultak. Nekik köszönhetően és annak, hogy Bulgária egyre mozgalmasabban bevonult az európai gazdasági és szellemi életbe, a bolgárok átvettek mindent, ami elősegíthette a saját népi, korszerű világi művelődésük létrehozását.

3 Az 1851-ben megjelent, úgynevezett „Rövid földrajz" két iskolát említ Sumenben. Manyo Sztojanovnak a bolgár újjászületés könyvészetéről szóló terjedelmes művéből

4 pedig megtudjuk, hogy a sumeni polgárok 1842 óta adományokkal segítették a könyvnyomtatást. Saját szükségletük kielégítésére különböző tankönyvekre és egyéb kiadványokra fizettek elő: 1844 és 1850 között Ivancso Andreov „Elemi bolgár nyelvtanára" — 75 pld., Raies „Szlávbolgár történelmére" — 69 pld., az „Általános földrajzra" — 68 pld., az „Egészségvédő szabályokra" — 104 pld., a „Kereskedelmi számvitelre" — 44 pld. A XIX. század 40-es éveinek elején az irodalmi életben megjelentek az első újjászületési párbeszédek. Az 1840-1845 közötti időszakra jellemző a megszervezett szavalások formájából az improvizált szövegekre való áttérés. Ez már előrelépés volt a kimondott szavaktól egy, több mozgással és gesztussal összefont előadásmódhoz.

5 Gazdagodott az iskolák és az olvasókörök tevékenysége: Katya Jordanova tanulmányából azt tudjuk meg, hogy a párbeszéd fejlődésével párhuzamosan keletkezik és erősödik az iskolai színház, amelynek az alapjait Sztefan Izvorszki rakta le Sumenben 1846-ban.

6 Dobrin Vaszilevnek a bolgár színház történetéről szóló könyvében

7 azt olvassuk, hogy 1846. augusztus 11 -én a sumeni iskola diákjai Sztefan Izvorszki vezetésével már közönség előtt szerepeltek egy díszünnepségen.