Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)
150 ÉVE SZÜLETETT CSIKY GERGELY - DARVAY NAGY ADRIENNE: „Itt állunk meggyötörve, elhagyva az emberektől", avagy Csiky Gergely Szép leányok című, méltatlanul elfeledett darabjáról
150 ÉVE SZÜLETETT CSIKY GERGELY Darvay Nagy Adrienne: „ITT ÁLLUNK MEGGYÖTÖRVE, ELHAGYVA AZ EMBEREKTŐL" avagy Csiky Gergely Szép lányok című, méltatlanul elfeledett darabjáról Csiky Gergely franciaországi tanulmányútjának emlékét és eredményeit — színműveinek megváltozott tartalmán és dramaturgiáján kívül — egyetlen dokumentum őrzi, ami kézzelfoghatón az író élményét rögzíti: párizsi színházi jegyzete a Zola regényéből adaptált Assomoir című, ma már naturalistának nevezhető színműről, amelye delirium tremens a színpadon cím alatt a Fővárosi Lapokban jelent meg. 1 (A Zola-regény magyarul^ pálinka címen ismeretes. — A szerk.) Nem véletlen, hogy éppen ez az előadás keltette fel a magyar író figyelmét, hiszen a párizsi Ambigu színházban óriási érdeklődés mellett játszották, és nagyon nagy port kavart fel Franciaország-szerte. Minden valamirevaló kritikus nyilatkozott az alkotásról, amely egyszerre taszította, de — épp rútnak tekintett eszközeivel — ugyanakkor vonzotta is a közönséget. Csiky Gergely sem vonhatta ki magát a hatása alól. A cikkből kitetszik ugyan, hogy a derék Cou peau, a főszereplő alkohol-okozta lealjasodása a sárba, végül a halálba, amely családját is a legmélyebb fertőbe kényszerítette, taszítja a még pap írót. Ám az a fajta szinte már az „élvezettel" felérő részletes analízis, amely a főszerepet alakító Gil-Naza színművész játékát és előtanulmányait rögzíti — minden kritikus és a stílustól eleve elzárkózó megjegyzés ellenére — azt bizonyítja, hogy Csiky Gergelyt megrázta ez az előadás. A végkövetkeztetés 1879-ben az újromantikus és sematikus történeti drámákat író pap tollából nem is lehet más, mint az alábbi: „A néző pedig fellázadt érzéssel távozik a színházból, s elkeseredését éppen nem enyhíti az a reflexió, hogy az életben valósággal így történik, s az, amit maga előtt látott, nem egyéb, mint a csupasz élet. [...] Valóban óvó figyelmeztetés arra, hová jut a színpad, ha a hideg realizmus egészen kiűzi róla a költészetet. A színpadnak nem az a feladata, hogy fellázítson és elkeserítsen, hanem hogy fölemeljen és megnemesítsen, s ezt csak az eszményi szép feltüntetése által éri el, nem pedig ha átveszi a fegyházak és kórházi bonctermek szerepét, s az erkölcsi és anyagi rútat a maga meztelenségében mutatja be kibékítés, jóvátétel és megnyugtatás nélkül." A kortársak által is sokszor idézett néhány sor, amelyben Csiky ars poeticáját is megpróbálták fellelni, már eleve idealizált vélemény. Lehet, hogy Csiky Gergely még ekkor elhitte magának, hogy így gondolkodik, de a recenzió elején elejtett néhány megjegyzés már a stílus iránti alkotó érdeklődést fejezi ki. AzAssomoirvóX megírja, hogy drámai tekintetben ugyan nincs sok mondandója róla, „hanem az irány, melynek képviselője gyanánt lépett föl, annál több figyelmet érdemel." 3
