Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - BÍRÓ FERENC: Katona József sírjánál

korabeli magyar irodalom általános helyzetével. Az irodalom, tudjuk, intézmény, pontosabban: intézmény is, amelynek igen sok eleme van az írók lelkialkatától a nyilvánosság állapotáig s éppen a sok elem miatt lehetetlen, hogy mindig jól működjék, de az is lehetetlen, hogy valahogyan ne működjék. Vannak azonban időszakok, amikor rendkívüli zavarok léphetnek fel s a magyar irodalom történetében az 1810-es évtized ilyen időszak volt. A felvilágosodásból most lépünk át a romantikáéba, s úgy látszik, ez volt irodalmunk legmélyebb, leggyorsabb lefutású s éppen ezért a legnagyobb belső konvulziókkal járó korszakváltása. Katona József a felvilágosodás leghűségesebb gyermekeként aligha találta volna meg a helyét az új kulturális klímában, különösen mint színpadi szerző nem. A csend választásával voltaképpen ennek vonta le következményeit, s nekünk e csendből elsősorban önismeretet és méltóságot kell kihallanunk.