Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - HOWARD, ROGER (Colchester): A történeti drámáról és a Bánk bánról

inkább a paraszt Tiborccal hajlana egyetértésre, aki annak a meglehetősen realista meggyőződésének ad hangot, hogy az ország vezetőinek érdeklődése és szimpátiája csak akkor fordul igazán a köznép felé, amikor a vezetők és a közemberek közös veszéllyel kénytelenek szembenézni, amilyen pl. egy idegen hatalom általi kizsákmányolás. Az elmúlt évtized angol történelmi tapasztalatait figyelembe véve, legismerősebbnek is Tiborc kijelentését találnák: ,,a' Magyar se gondol / már oly sokat velünk, ha a zsebe / tele van" (III. szakasz, 3. jelenet). Hiszen végtére is, mint azt a történészek is bizonyára megállapítják, Thatcher hatalma akkor ért véget, amikor az emberek végképp meggyőződtek arról, hogy a miniszterelnökasszony igazából nem törődik velük eléggé, s így miniszterei — attól tartva, hogy a legközelebbi általános választásokon nem választják újra őket — úgy határoztak, hogy megszabadulnak Mrs. Thatchertől és kijelölnek helyette egy kevésbé „rámenős" pártvezért, aki többet törődik az emberekkel — persze mindezt már csak azután, hogy a brit társadalom igen nagy károsodást szenvedett. Összegzésül. Teljesen elfogadhatónak és valószínűnek tűnik számomra, hogy a Bánk bánt manapság műsorra tűznék az angol színházak, ez nemcsak a történeti dráma természetéről mondhatna sokat az angol közönségnek, hanem elmélyítené azoknak a — jelenkori Európánkban megfigyelhető — gondolati áramlatoknak megértését, amelyek egy tágabb Európa-koncepció keretein belül befolyásolják a nemzetek azonosságtudatának távlatait. Ezeket a gondolataimat ajánlom tehát szíves figyelmükbe.