Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - NAGY IMRE: Arachné szőttese (A rózsa c. vígjátékról)

zó Katona a mítosz fátylát borítja lemeztelenített alakjára, s így a dialógusok sajátos jelbeszédet is alkotnak. Endymionét idéző szépsége Parthenopé rontó bubáját rejti, Psyché hódító varázsa mögül Aspasia kacér mosolya villan elő, míg a hű Pénelopé és a tiszta Lucretia nevére a hűtlen Heléna és a romlott Lais megnevezésével válaszol a szöveg. E villódzó metamorfózisok, melyek alig rejtik a torzító, deformáló indulatot, elárulják, hogy a szerző kezében már ott a „hecatéi" méreg. Már tudja, ki ez az asszony, s végre kimondja: „A hajszálai oly vékonyak, mint Arachné fonalai, midőn az istenasszonnyal vetélkedett." Hiszen, mint a lüdiai lány, ő is visszaélt a tehetség isteni adományával, s ahogy az kicsúfolta az isteneket csalóka szőtteseivel, az ő megtévesztő képmásai is kigúnyolták a szív törvényét. „Élj csak, de azért mégiscsak függj, gonosz; így szól..." Bizonyára a torzító ábrázolást fűtő indulat magyarázza, hogy éppen Katicánál tűnik fel leginkább a szereplőknek — a jellemrajz kiteljesedését korlátozó — túlzottan funkcionális jellege, a cselvígjáték dramaturgiai szövőszékére feszítése. Egy bordában szőtték Katicával a többieket is. A Nyalóczy-házaspárt: a férjet, aki barátságot színlelve igyekszik finom falatokhoz jutni, s a Madamot, akinek „nach dem guten Tone" stílusa nyafka modor, egy kerítő behízelgő sündörgése. „Sokaknak szekundált ő már" — mondja róla hites ura. Deresházy figurájában pedig furcsán egyesül a józan belátás, a számítás és a már érzéketlenné vált beletörődés. Az ő megformálásuk jelzi talán leginkább az ábrázolás rútat kihívó, groteszk jellegét. A párbeszédek néha a szándékos képzavar határáig merészkednek: „Rózsa?" — kérdezi a hadnagy Katicát, majd így folytatja: „Vesse hát szép szemeinek ágyújába, és lőjje valamely meghódíthatatlan ellenségére." Ezt még egy katonától is megsokallhatjuk, akárcsak a hófmester gasztronómiai párhuzamát a pók és a pástétom között. A szöveget egy bestiális képvilág fekete fonala hálózza át: a seregnyi pókon kívül akad itt légy, bolha, szúnyog, egér, hangya, hernyó, sőt sebesült csóka, lelőtt kutya s még krokodil is. És, mint tudjuk, egy fekete bogár, aki a legyecske kiszabadítására igyekszik. Finolányi, akiben Orosz László helyesen ismerte fel a szerző önportréját, az előtérbe helyezett áldozat, Elek mögött állva, a dramaturgiai szerkezet valódi központi figurája. Általa jelenik meg a műben leginkább a „situatió"-hoz rendelt „charakter"-nek azon típusa, melynek igényét majd Kölcsey fogalmazza meg a komikumról elmélkedve.

12 Ő képviseli a nézőpontot, s cselszövő játékmesterként, eszét „feltekerve", ő mozgatja a cselekményt, mely lendületesen peregve egy nap alatt, estétől másnap estig, két helyszínen, a fogadóban s a város melletti kiserdőben játszódik le. Már a neve is sokat elárul róla: valószínűleg à fingó, fingere, finxi,f

ictus latin igével kapcsolatos, melynek jelentése 'alkot', 'kitalál' 'rendbe szed', sőt 'kohol', 'színlel', 'hazudik', az olaszban a vele egy gyökerű fi

no, fine főnévként 'vég', 'cél', esetleg 'halál', melléknévként pedig 'finom', de 'éles eszű' is. Finolányi, ez a „pajkos világfia", ahogy az egyik szerzői instrukció nevezi, a csábító színlelés józan ellenmaszlagául a leleplezést választja, hogy kijózaníthassa barátját. Ennek érdekében maga is mindenkivel „alliance", és mentőakciójának sikeréért neki is alakoskodnia kell. Négy fontos cselekedete a játék Katicát kerülgető dramaturgiai táncának négy lépése. Először Demerocsinyit nyeri meg szövetségesül, az övénél célravezetőbb, kutyaharapást szőrével orvosoló gyógymódot ajánlva az indulatos hófmesternek (I. felvonás, 21. jelenet). Szükségképpen ez az első lépés, hiszen az apa e hevesvérű, hamarbeszédű, becsületes öregre bízta fiacskáját. Ezután (a nyitó felvonás többi jelenetét kitöltő) ügyes, sok bohózati elemet is tartalmazó „spionkodással" összehozza Elek és Katica találkáját, kihallgatja őket, majd