Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - GÖNCZ ÁRPÁD: Kecskemét ünneplő polgáraihoz

KECSKEMÉT ÜNNEPLŐ POLGÁRAIHOZ Kétszáz esztendő — mily hosszú idő, mégis mily rövid egy nemzet életében. A kecskeméti takácsmester fia 24 esztendős korában — szinte előzmények nélkül — veti papírra azokat a sorokat, melyek számunkra mindmáig a nemzeti drámát jelentik. Nemzeti dráma — a kor túlhaladta már e megfogalmazást, s napjaink töprengésének szintjére emelte. Nemzeti dráma — ma már nem a reformkor nyelv- és kultúrharcát jelenti, ám mégis feledhetetlen a kezdet, a Bánk bánnak következő sorai: „.. .és abban eszköz legyek, hogy jajgasson a szabadságunk miatt szegény magyar hazám? Az élteket s a nyugodalmukat kockára tegyük polgártársainknak, kik, mint szülőinket, bennünket is tápláltak!" A dráma a művészetek sokaságában a legérzékenyebb műfaj. A dráma a pillanatra hat, de az örök idő — vagy, ha valaki ódzkodik az efféle túlzónak tűnő megfogalmazástól —, az időtállóság igényével és érvényességével. Katona József drámája ekként válik a múlt század első felének és napjainknak maradandó valóságává. Mert a dráma — az igazi dráma — a szív és a gondolat ütközése az embernek adott lehetőségek között. A dráma — legősibb forrásaira utalva — a demokráciáért folytatott harc színtere. A dráma — nemzeti önismeret, vállalandó küzdelem önmagunk meghatározásáért, „... hisz' a keservek is édesebbek otthon a hazában!" Azért maradtak fönn 100 esztendő múltán is ezek a szavak, mert elválaszthatatlanul kötődtek az akkori időkhöz, s a mához is. Kultúránknak, nemzeti létünknek olyan mélységeit érintik Katona József gondolatai, melyek napjainkban is létezők. A dráma — tükör, mely nem hazudik. Ez a hazugság nélkül való lét teszi maradandóvá és élővé számunkra a nagy műveket — mint Katona József Bánk bánját is. Amikor emlékét őrizzük a Katona-ház megnyitásával, az ő megtalált eszme-hitének és a magunk reményeinek nyújtunk otthont. Demokráciát szeretnénk ezen a földdarabkán, s ez dráma nélkül, magyar dráma nélkül elképzelhetetlen. Legyen e hely őrzője és továbbvivője e gondolatnak. Göncz Árpád a Magyar Köztársaság elnöke ó