Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - NAGY IMRE: Arachné szőttese (A rózsa c. vígjátékról)

Nagy Imre: ARACHNÉ SZŐTTESE {A rózsa c. vígjátékról) „Nemcsak az elkészült szövetet volt nézni mulatság; azt is, ahogy készült: mert bájjal tette a dolgát." (Ovidius: Átváltozások, VI: 17-18.) Kallimakhosztól tudjuk, hogy a szűz Athéné szigorában is milyen nagylelkű volt. Teiresziaszt, amikor az egyszer véletlenül rajtakapta fürdés közben, megvakította ugyan, ám kárpótlásul megajándékozta a belső látás adományával

1

. Csupán a lüdiai lánnyal, Kolophón „nemenyésző hírre jutott" szülöttével bánt el kegyetlenül. Arachné ugyanis, aki olyan ügyesen tudott szőni, hogy e képességével még az isteni Paliasz sem vetekedhetett, készített egy kendőt, melybe belehímezte az olümposziak viselt dolgait. Zeusz féltékeny leánya, s ezt már Ovidius meséli el az Átváltozások hatodik könyvében

2

, felbőszült haragjában széttépte a szőttest, a szegény elbizakodott leányt pedig, aki ijedtében felakasztotta magát egy szarufára, pókká változtatta, a hecatéi növény nedűjével hintve meg őt. S Arachné azóta is „szövi, szorgos pók, szövetét szakadatlan"

3

. Katona József egyetlen, 1814-ben, a Ziska és a Jeruzsálem pusztulása között készült vígjátéka, mint látni fogjuk, nem egyszerűen erre a képre épül, hanem szemünk elé idézve meg is ismétli az egykori metamorfózist, melynek során ő maga egyszerre felháborodott képviselője s rémülten meghúzódó áldozata Athéné indulatának. Hogy a mű csak ezen újra eljátszott varázslat fényében értelmezhető, arra már a színjáték címével figyelmeztet bennünket a szerző:/! rózsa, vagyis a tapasztalatlan légy a pókok között. Mert e rövid előrejelzésben egyesül a darab legfontosabb, a továbbadott ajándéktárgy máshonnan is jól ismert motívumára történő tárgyszerű utalás, a személyes élménynek a belerejtett női név által történő jelzése s a kolophóni leány igézetére való figyelmeztetés. A színjátékban ugyanis, mint tudjuk, Katica, a körülrajongott színésznő, Prédahelyi Lajosnak, a délceg hadnagynak nyújtja át jámbor imádójától, Gyerfanorinszky Elektől kapott rózsáját, ahogy igazából is megesett a dolog Déryné, Prepeliczay Samu és Gyertyánf fy if iúr „rózsaharcában", egy kiábrándult és megbántott, mert érzelmileg érintett szemtanú, Katona József előtt.

4 Csoda-e, ha ez utóbbiból a féltékeny indulat kiváltotta Athéné átkát: „Élj csak, de azért mégiscsak függj, gonosz; így szól, és ez a bűnhődés — a jövőbe se vesd a reményed — nemzetségedet és késő unokáid is érje."

5 Hiszen Elek csupán annyit kért, hogy „ez a rózsa ne kerüljön idegen kézre".

6 Az írónak a cím által felemelt ujja az I. felvonás 6. jelenetére mutat, mint egy képzelt tükörre, melyben előrejelzésként megjelenik számunkra az egész játék visszfénye. Az elfogultan szerelmes Elekhez intézve figyelmeztető szavait, így példálózik e helyütt barátja, a különc Finolányi: „Ott repdesett vakon, gondolatlanul egy fiatal legyecske, s meglát a levegőben egy kis pirosságot lógni — pedig csak rózsalevél volt — a kíváncsiság odaviszi — oktalanul és vakon repült eleibe, és a körülötte levő pókhálóba keverődzött... A rózsalevél-