Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)
200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - ROHONYI ZOLTÁN: Katona drámafölfogása és a Bánk bán instrukciói
pen elég elmarasztalót mondott Czímer József 4 ahhoz, hogy a mű értelmezhetősége körül, s az instrukciók mögé is hatolva néhány gondolatot kifejteni merészkedjünk. 2. A könyvtárnyi Bánk bán -irodalom egyik jellegzetes, más-más indokkal magyarázható, ám következetesen visszatérő, értelmezés- és értékelés-eltérést okozó mozzanata ugyanis az instrukciók bevonásának mértéke és módja az interpretációba, ennek kapcsán előadhatóságuk és megjeleníthetőségük, közvetve tehát a színi illúzió megteremtése. Miközben Gyulaitól és Arany Jánostól Horváth Jánosig, Waldapfel Józseftől Pándi Pálig — a listát szándékosan kurtára fogtuk, hiszen az Orosz László szerkesztette kritikai kiadás apparátusát lehetetlen citálni — szinte teljes az egyetértés e műalkotás nagyszerűségét illetően, kisebb-nagyobb hibáit, következetlenségeit tekintve úgyszintén, éppoly jellemző az instrukciókkal kapcsolatos ambivalencia: rendszerint a műelemzés szerves anyagát alkotják, de nem válnak le a dialógusokról, illetve értelmezési horizontjuk függvényében ignorálják egy részüket a szerzők, s így homlokegyenest más eredményre jutnak pl. a tragikum jellegét és forrását tekintve. Rövidre fogva utaljunk csak két, igen fontos viszonyösszetevőre, a Bánk-Gertrudis összecsapás Melindával kapcsolatos (keserűen, komoran) utasításaira s a kard szerepére Bánk V. szakaszbeli szerepében. Nos, Gyulai, Péterfy, sőt Pándi Pál is kihagyja, nem veszi figyelembe, de így járt el az író Hubay Miklós is egy rádióelőadásban 5 , s így fölszámolták a gertrudisi magatartás árnyaltságát ez utasítások értelmében! A kard döntő fontosságú funkcióját pedig tudtommal először Sőtér István elemezte ki a maga teljes jelentőségében! 6 Illyés Gyula, másrészt, a Czímer Józseftől is sugallt átdolgozása hőséül oly Bánkot alkotott, akit nem jellemeznek (utasítása szerint!) a Katona megkívánta pszichikai vonások — vagyis éppen a művészi célzat maga változott meg a színszerűség érdekében. 3. Katona József drámakoncepcióját — s ezzel kapcsolatban az instrukciók kérdését — két irányból közelíthetnők meg, ha a választott cím nem kötelezne. Kínálkoznék ugyanis egy hagyományos irodalomtörténeti út, a színházban „felnövő" szerző fokozatos evolúciójának alapján eljutni — Bárány Boldizsár Rostáját nem ignorálva — a nagy műig, s eközben kitűnően lehetne támaszkodni Kerecsényi Dezső tanulmányára 7 , leginkább végkonklúziójára, miszerint a legtöbb instrukció a Bánk bán első kidolgozásában olvasható, miközben mélyülő pszichológiai tudásról és érdeklődésről árulkodik az epikai vétetésű s a korabeli színházi gyakorlatot átvevő utasításos gyakorlat változása és végső működési formája a könyvként megjelentetett műben. Ki is egészíthetnénk persze, mondjuk a Jeruzsálem pusztulása II. felvonása 4. jelenetével példát hozandó arra, hogy néz ki, ha instrukciók nélkül értelmetlen egy jelenet. A másik lehetőséget így a végső változat és a közvetlen értelmezhetőségi körébe vonható egyes Katona József-írások összevetése, közös elemeik kimutatása képviseli, hogy a levonható következtetések felől kíséreljünk meg egy lehető olvasatot. Nyilván IIka-bírálatáról, még inkább nevezetes dramaturgiai tanulmányáról van szó. A bírálat a történet prioritására, tett és tevője viszonyára vonatkozóan figyelemreméltó álláspontot képvisel, nem tudja tagadni a lírai felhangú dikciórészletek kedvelését sem —döntően fontos a mi szempontunkból viszont a tanulmány Bánkra, a becsületre, annak omladékára, a históriai szellemre vonatkozó vallomása. Nem idézzük, hiszen ki ne tudná, hogy „En vagyok Bánk! "felkiáltással azonosul hőse szituációjával (becsületének omladékai!), oly mértékben, hogy nem tudhatja „kőtára venni" a fájdalmát, ám igenis „felállítja" amaz omladékra. Katona számára személyes értelme van a Bánkok, a Záchok történelmi tragikumának — ezért szakad fel hőséből is a mélyen humánus szána-
