Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - CSETRI LAJOS: Bánk bán-problémák — szociológiai vetületben

Csetri Lajos: BÁNK BÁN-PROBLÉMÁK — SZOCIOLÓGIAI VETÜLETBEN Több évtizede izgat, hogy a Bánk bán konfliktus kibontásának és Bánk tragikumának sajátosságait milyen szempontok alapján lehetne a legsokoldalúbban megvilágítani; nyilvánvaló, hogy az adott keretek között csak néhány szempontú megközelítésről lehet szó, s a teljességigényről mindenképp le kell mondani. A most általam tárgyalandó problémák közül az első a dráma történelmi dráma-jellege, vagyis annak a nagyfokú tudatosságnak a hangsúlyozása, mellyel Katona az ábrázolt kor sajátosságaihoz, szelleméhez és terminológiájához ragaszkodott. Ez az a kérdéskör, mely Harmos Sándor 1910-es Itk-tanulmányában kapott utoljára nagyobb nyomatékot, s a XX. század magyar irodalomtudományában — a legjobb irodalomtörténészek (pl. Barta János, Sőtér István) megközelítéseiben is — óhatatlanul visszaszorult, a Bánk bán modernsége, Sturm und Drang- avagy romantikus jellege, szerelmi dráma-volta kiemelése mellett. Az Orosz László által kitűnő eredménnyel sajtó alá rendezett kritikai kiadás az eddigieknél biztosabb alapot nyújtott a szövegtörténet rekonstruálására, s ezért kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy az ábrázolt kor, a XIII. század elejének Magyarországa hű felidézésének vonatkozásában Katona tudatossága és az anakronizmusok lehető kiküszöbölésére vagy csökkentésére irányuló igyekezete a korábbi szövegváltozatokkal szemben erőteljesen növekedett, még akkor is, ha a dolog lényegét tekintve a problematikát modernizáló, az anakronisztikus vonásokat erősítő „banki sértődés" kategóriája — Bárány Boldizsár ötletéből alkalmazva — a végső változatban jelentkezik is először. A Bánkot Melinda megbecstelenítésén keresztül ért sérelem ugyanis mindegyik változatban, de legtudatosabban a végsőben nemcsak Bánk szerelmes szubjektumát éri, hanem maga és családja, a Bor-nemzetség feudális értelemben vett becsületét is, és a sérelem megtorlásának vágya mellett a szenvedő Bánk azon is vívódik és fantáziál időnként, hogy azt a családi-nemzetségi becsületet milyen európai közjogi fórumok (pápa, császár stb.) megostromlásával lehetne helyreállítani, sőt a TV. felvonás nagy drámai dialógusában Gertrudishoz is így szól: „Melinda jó-nevét te hagytad az Udvarnak a' nyelvére tenni: légy most Isten, 's hitesd el véllek, hogy Melinda Bánk-bánra érdemes; úgy letérdelek, 's imádlak, én, kit ők nevetnek." Ugyanez a családi-nemzetségi (feudális jellegű) öntudat utasíttatja el vele az V. felvonásban, hogy a király ítélkezhessek felette, mert „Árpád és Bor nemzetsége közt" bíró csak Magyarország lehet. A XIX. század elején, a darab írása idejében korszerű, ha úgy tetszik, polgári jellegű személyességet tehát nemcsak erősen színezi, de néha, az érvelés szenvedélyes lázában háttérbe is szorítja a feudális nemzetségi öntudat.