Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)
200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - FRIED ISTVÁN: Színjáték, dramaturgia, kortárs dráma — és a Bánk bán
előtt Kazinczy Ferenc 1790-es kötetét vette kézbe (a Schröder-féle változatot és nem az igényesebb német fordításokat, például August Wilhelm Schlegelét, amelyet egyébként Kazinczy Ferenc az 1810-es évek közepén megismert, onnan fordítani is próbált). Tehát azt a Hamletet, amelynek rv. felvonásában Hamlet szintén „borzadva mereszti-ki szemét", vagy amelyben „Villámlik; mennydörög; a' Királyné eggy székbe dűl; a' körülötte valók eliszonyodnak, rettegnek..." Természetes, hogy az első kidolgozásban Adelájdnak hívták a női főszereplőt, Adelheid egyike a leggyakrabban előforduló női neveknek a német lovagdrámákban, a sturmunddrangos Klinger 1775-ös Das leidende Weibjét is ekként hívják. Ott esik szó a finom lovagokról, akik asszonyokat és leányokat csábítanak el, nem tudván úrrá lenni szenvedélyükön, és nem törődvén a szenvedélyek vészes következményeivel. Mint ahogy az udvarokban megforduló, a magasabb társadalmi rendhez tartozó úr szolgálatában álló (de a maga hasznáról sem megfeledkező, legalább befolyásáról gondolkodó) intrikus alakja sem csupán az Emilia GalottibóX köszön vissza: Dugonics és Kármán éppen úgy beilleszti a maga műveibe ezt a fajta figurát, mint majd fogja Kölcsey Ferenc (drámatöredékében) 17 . Nem csoda, hogy A borzasztó torony, a Monostori Veronika vagy a Jeruzsálem pusztulása szintén elénk állítja az intrikus-típus változatait 18 . Mint ahogy még a dramaturgiai érzékével a korszakból kimagasló Bárány Boldizsár sem tud a sztereotípiáktól megszabadulni, ezért igényel a Bánk bán végére tablót („Álljanak, bámuljanak, legyenek meg lepve — elandalodva vagy merevedve a' Jelenlévők..."): igen tanulságos ezzel az igénnyel egybevetnünk Korner Zrínyijenek zárótablóját, amelyet kitűnően mutat be (belehelyezve a kor dramaturgiai gondolkodásába) Kerényi Ferenc. 19 Amikor a Katona-kutatás a mesterműnek kijáró tisztelettel keresi és leli meg a korábbi átdolgozások, fordítások, művek Bánk bánra utaló mozzanatait, akkor valójában a XJX. század elejének magyar színházi világában kimutatható sztereotípiákról számol be. Ugyanis ezek az átdolgozások, illetőleg fordítások híven jelzik azt, hol tartanak a magyar színészek, hol tart a magyar publikum. Mindenféle szempontból a színpadi lehetőségeknek és közönségigénynek akart megfelelni Katona József, ez fejeződik ki a színművek elmondásra szánt szövegében és a színészeket irányító instrukciókban. Csak azt nem szabad elfelejtenünk, hogy mindezek nem Katona leleményei; nem kizárólag Katonára jellemző sajátosságok. Xaver Girzik Stephan der erste König der Hungarn c. színműve (Pest 1792) az eredetiben sokkal inkább „német-ellenes", mint a Katona készítette magyar tolmácsolás. (S csak mellékesen: az egyik női szereplőt itt is Adelhaidnak hívják.) Az olyan mondatokat, mint az alábbi, Katona nem akarta vagy a cenzúrára gondolva nem merte magyarul visszaadni: „seitdem uns, wie man sagt, vom Kapitol, und vom deutschen Herde die Lichter angezunden werden, ist unser Feuer erloschen, und wir spielen mit unsern Schatten im kalten Traume". Vagy: „ein deutscher Strohband soll die hungarische Tapferkeit binden." Igaz, Kupa, a méltán bűnhődő lázadó szájába adatik ez a szó, de sorsában lehetetlen nem a peturi sorsot látnunk (Kupa átkozódva hal meg: „átkozott! — Zúzz széjjel, természet! — Átkozott az életem! — Átkozott a halálom!" Az első kidolgozásban Petur szavai: „Te hétszeresen Nagy Átok, dölj ömölj ki véres ajkimon! [...] Átok tulajdon síromon [...] Le véllem a' Pokol feneketlen mélyébe!..." Ugyanakkor már az első kidolgozásban is érzékelhető az elmozdulás szándéka az átlag-lovagdrámai megoldástól, a nemzetivé fejlesztendő dráma felé. Kupa letérdel Adelhaid elé, mire „Adelhaid (hebt ihn auf): Nicht doch Fürst! — euer männlicher Stolz sinkt." („De hogy vezér? Süllyed férfiúi büszkeséged".) Az első kidolgozásban az idegen és a nem-
