Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

FÜGGELÉK - Mezei Mária levelei színidirektoroknak 1952-1968 (közli SZIGETHY GÁBOR)

Magát Béla, arra kérem, próbálja módosítani rólam való véleményét: „mint színészt csodálom és tapsolok Magának, mint embert elviselhetetlennek tartom". Óh, bár elhinné nekem, hogy nem az udvariasság és a simulékonyság az emberség legfőbb kritériuma, s hogy a sokszor elviselhetetlennek tűnő embereket egy kevés megértéssel és szeretettel nagyon is elviselhetőkké lehet változtatni. Erről a mindenkori színházak mindenkori műszaki gárdája s mindenkori öltöztetőnőim sokat tudnának Magának mesélni, többet, mint például férjem, aki az egyik legjobb ember a világon, szeret, tíz éve él velem, s néha mégis „rossz" hozzám, ahogy egyszer elmondtam Magának. A dolgok és az emberi kapcsolatok „bonyolultak", ahogy Márai mondaná, dehát végül is befejezem ezt a szűnni nem akaró levelet. Tisztelettel s akár hiszi, akár nem, reménykedő szeretettel üdvözlöm (Mezey Mária) 7. 1968. május 12. Róna Tibornak, a Vidám Színpad Igazgatójának! Tibor, a mai napon, 1968. május 12-én kézbesítette a posta Lázár Egon gazdasági igazgató aláírásával színházadnak 1968. április 30-i keltezésű levelét. Mivel én Lázár Egont életemben egyetlen egyszer láttam — április 10-én a Férjvadász utolsó előadásának végén —, s kapcsolatunk annyi, hogy sietősen aláíratott velem valami papírt, amiről csak annyit értettem meg — kifulladtán az előadástól és a sikertől —, hogy nem felel meg a kettőnk között cca egy évvel ezelőtti szóbeli megállapodásnak, kénytelen vagyok nem Neki, hanem Neked címezni válaszomat. Neked, mert én Veled kötöttem szerződést — igaz szóbelileg —, de magunkfajta emberek közt a szóbeli megállapodás írásos szerződéssel egyértékű. Tisztában vagyok vele, hogy a törvény előtt persze az írás dönt. De vannak kötelező belső törvények, s én most Nálad arra apellálok. Elsősorban kérdem: miért nem írták meg ezt a levelet 1967. szeptember l-e előtt, amikor szerződésünket írásban is megújítottuk? Vagy miért nem tisztázta a színház velem a saison folyamán megváltoztatott álláspontját? De miért nem válaszolt dr. Gévai Károly 1968. február 22-i levelemre, amiben én részletesen leszögeztem megállapodásunk alapján elszámolásunk akkori állását? Miért forszírozta Gévai dr. egész, évben, hogy annyi számú előadást játsszak el április 10-ig, amerikai utamig, ami megfeleljen a július 31 -ig szóló szerződésünk alapján kifizethető összegnek az esti 1000 ft-os gázsival. Ha hamarabb közli velem a színház, hogy egy merész és önkényes ötlettel összevonja az 1967. f ebr. 1 -tői 1967. aug. 31.-ig szóló el számolt és l ezárt szerződést — az 1967. szept. 1 -tői 1968. júl. 31 -ig szóló megújítással, s közli azt is, hogy a másfél hónapig tartó irdatlan nehézségekkel járó próbákat utólag tőlem ingyen követeli, felbontva futó szerződésemet,