Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

FÜGGELÉK - Mezei Mária levelei színidirektoroknak 1952-1968 (közli SZIGETHY GÁBOR)

lehet, hogy tévedek, s tévedés volt színésznőnek születnem. Ezt most Önök döntsék el, de csakis Önök, s én alávetem magam az Önök döntésének. Akkor az álmokat, a kudarcokat, de az eredményeket és a harci kardomat is beteszem a fiókba, s keresek valami más értelmet az életemnek, de így, hogy úgy érzem, büntetnek azért, mert igaz és jó művész vagyok, s még igazabb, még jobb szeretnék ezután lenni, nem tudok tovább élni. A hibáimról, amik számosak, nincs itt mit beszélni, de kijavítani őket, ha módot adnának rá, minden szándékom. Dolgozni akarok, a megfelelő helyen, a megfelelő segítséggel, szeretettel körülvéve. Ehhez kérem, nagyon kérem segítségét. Ön okos, igaz és jó ember kell hogy legyen, bocsásson be hát rövid időre magához, s ha érdemesnek tart rá, helyezzen oda, ahol hosszú ideig, amíg élek, hasznára lehetek annak az ügynek, amiért ma a harc folyik, s amiért én sajnos magánosan olyan sok meddő harcot vívtam már. Várom, elmondhatatlanul várom válaszát. Mezei Mária Budakeszi, Petőfi u. 18. 2. Kedves Sándor! Csak most jutottam lélegzethez a nagy „futam" után, s most tudok csak válaszolni bűbájos levelére. Sajnos én nem rendelkezem olyan humorral, ami felvenné a versenyt a Maga elragadó stílusával, így engedje meg, hogy egyszerűen, de annál mélyebben köszönjem meg a sok-sok segítséget, amit nyújtott munkámhoz nemcsak ez alkalommal, de első perctől kezdve, hogy a Madách tagja lettem. Én még nem kértem olyat Magától, amit nem teljesített volna, talán éppen ezért lepett meg ez utolsó alkalommal időszakos visszautasítása. Boldog vagyok, hogy most is, mint a múltban, megértette, sőt talán értékelte is, hogy kérelmeim semmi mást nem céloznak, minthogy közös ügyünk, minél tökéletesebben sikerül jön. Köszönöm a sok fáradtságot, harcot, amit ezeknek az elrendezéséért biztosan végzett, s csak arra kérem, maradjon ilyen remek, megértő, művészetszerető ember mindég. Ó de ritka tünemény Maga édes Sándor a gazdasági igazgatók között. Most már valóban csak a humor kedvéért említem meg, hogy két szép kalapom a darabban tulajdonképpen az én két meglévő kalapom áthúzva, s a gyönyörű arany nyaklánc a Ill-ban még ma sincs kifizetve, pedig 2 hete hoztuk el Erzsivel egy Váci utcai gombkészítőtől egy pillanatra, hogy megnézzük a ruhához. Eddig nem jártam arra, de holnap feltétlenül kifizetem. Harisnya felszedési problémáim Margitka már mesélte, de ezek lényegtelen dolgok, és nem is akarom terhelni velük. A lényeg a sikerünk. És nekem egyénileg a boldogság, hogy végre ismét van értelme az életemnek. Sabina és Roberte olyan két gyermekem, akikért érdemes minden áldozatot meghozni, hogy ők szépek, jók és egészségesek maradjanak. Miattuk nem vállalok mellékmunkát, csak annyit, amennyit feltétlenül muszáj, hogy eltartsam őket, hogy taxin hozhassam esténként haza, s ha nincs elég jókedvük, feketét meg Habzó bort vehessek nekik. Miattuk fekszem most is szabad napjaimon egész nap az ágyban, hogy frissek és rugalmasak legyenek, egyszóval mindent egész nap csak értük csinálok, vagy nem csinálok. Ez így volt nálam mindég a régmúltban is. A szerepeimért éltem; amikor hosszú évekig nem voltak szerepeim, üres és értelmetlen lett az életem.