Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

FÜGGELÉK - A 200 éves kolozsvári színjátszás első korszakának dokumentumai (közli: ENYEDI SÁNDOR)

A 200 ÉVES KOLOZSVÁRI SZÍNJÁTSZÁS ELSŐ KORSZAKÁNAK DOKUMENTUMAI (Közli: Enyedi Sándor) A kolozsvári magyar színészet első nagy korszaka 1792. december 17-től, az első előadás napjától 1821. március 12-ig, a felépített Farkas utcai köszínház megnyitásáig tart. A csaknem három évtizedet magába foglaló hőskorszak dokumentumaiból csak kevés maradt az utókorra. Ferenczi Zoltán — a színház fennállásának a százéves jubileumi évfordulójára készülve — hozzáfogott a kolozsvári, a második magyar színtársulat monografikus feldolgozásához. A Kolozsváron 1897-ben kiadott kötetet lapozva (A kolozsvári színészet és színház története) könnyen megállapítható, hogy a szerző az anyaggyűjtés során sok eredeti dokumentumot tanulmányozhatott át, de az első évekre vonatkozóan viszonylag keveset a színház levéltárából. Ma már tudjuk e sajátos helyzetnek a magyarázatát: 1798-ban tűzvész pusztított Kolozsvár belvárosában, ami nem kímélte a színház ideiglenes játszóhelyeit sem; de talán nem járunk messze a valóságtól, ha azt feltételezzük, hogy az első években maga a színház vezetése (először Fejér János, majd Kótsi Patkó János és társai) sem gondolt az utókorra, hiszen a színház szinte naponta önmaga válságával küzdött, s ekkoriban aligha lehetett tudni, hogy a kolozsvári társulatot nem éri el a pesti, felbomlott, szétoszlott társulat sorsa?! Az első viharos évtized történéseinek a felrajzolásához Ferenczi igyekezett a f orrásbázisát kiszélesíteni. Részben korabeli sajtótudósításokra (a bécsi magyar lapokról van szó!) és főúri levéltárak anyagaira támaszkova írta meg az első évek történetét. Az utókorra maradt, meglehetősen hiányos színházi levéltár töredékeiből is megállapítható, hogy a színház keretében 1802-től megkülönböztetett figyelmet fordítottak a színház működésével kapcsolatos iratok tárolására. Például külön kötetbe iktatták a színházi bizottság levelezését.

1 Ezt a nyilvántartást az első években Kornis Mihály készítette. Egy másik kötetbe iktatták azokat a leveleket, amelyek a színtársulat életével, működésével voltak kapcsolatosak.

2 Az adminisztráció és a szervezettség tökéletesítését jelzi az is, hogy ez idő tájt rendszeresen vezetik a színházi bizottság üléseiről felvett jegyzőkönyveket.

3 Ferenczi Zoltán idején nemcsak az. iktatókönyvek, hanem a hozzájuk tartozó mellékletek is többnyire megvoltak. A színházi levéltár az Erdélyi Múzeum Egyesület későbbi tulajdonát képezte, akárcsak a gazdag főúri, erdélyi nemesi családi levéltárak. Ezek a gyűjtemények Trianon után is a nagymúltú erdélyi magyar művelődési egyesület tulajdonában maradtak, bár 1919 után feldolgozásuk az anyagi nehézségek miatt rendkívül lassan haladt előre. Alapvetően változott a helyzet az 1948-ban végrehajtott államosítással, amelynek során a művelődési egyesület működését hatalmi szóval megszüntették, gyűjteményeit a Román Akadémia kolozsvári fiókja vette át. Az első években az új tulajdonosi intézmény keretében mindig dolgozott legalább egy olyan személy, aki nyelvileg értette a magyar dokumentumok szövegét, és bizonyos tájékozottsággal rendelkezett. A hatvanas évek végén, amikor hozzákezdtem^z erdélyi magyar színjátszás kezdetei

4 c. kötet anyaggyűjtéséhez, 1803-tól meglehetősen bőséges anyag — köztük értékes eredeti kéziratok — volt meg. 1973-tól nemcsak a régi forrásanyagok váltak hozzáférhetetlenné, de ezek az