Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - KÖTŐ JÓZSEF (Kolozsvár): Székelyudvarhely színjátszása (1918-1940)

„Régi korbeli kosztümöket, a szerző által előírt különleges kosztümöket, vadász-, katonai- és papi kosztümöket és színpadi kellékeket az igazgatóság szolgáltatja. Szerződött tag a szerződés megkötésekor tartozik igazolni, hogy a »Sindicatul Artistilor Dramatici si Lirici din Romania«, vagy a »Seena« rendes tagja, vagy a két egyesület valamelyikénél nyilván van tartva, mint próbaidős. E szerződés a színházi törvények 56-ik szakasza értelmében csakis e két egyesület valamelyikének láttamozása után nyer végleges hatályt. Turnék alkalmával, valamint olyankor, mikor a társulat egyik állomáshelyéről másik állomáshelyre utazik, az. igazgató fizeti szerződött tag vasúti jegyének árát, színpadi működéséhez és méltányos értelemben vett egyéni szükségleteihez tartozó málháinak vasúti szállítási díjait, továbbá e málháknak a színháztól a vasúti állomásig szállítását (nagy láda, ruhatár). Alulírott igazgató kötelezi magát, hogy Paál Magda primadonna és hősnő szerződött tagnak 1936. év szeptember hó 10-től 1937. év augusztus hó l-ig havi 6000 lei, azaz hatezer lei törzsfizetést fizet. Az illetmények kifizetése minden nap előadás végén utólagosan történik a színház igazgatósági pénztárának helyiségében nyugta ellenében, akár van előadás, akár nincs. Fenti havi fizetésért szerződött tag minden nap tartozik játszani (délelőtti, délutáni, esti vagy éjjeli előadások keretében), az esti előadás nem terjedhet ki a következő napra, vagyis 24 órakor véget kell érjen. A szerződött tag minden városban jutalomjátékot igényel, Minden jegytől 2, azaz kettő leit a jutalmazandó javára. Amennyiben a szerződést bármelyik fél megszegné, úgy a károsultnak 5000, azaz ötezer lei kártérítést köteles bíróság útján fizetni." A Küküllő-menti városban a különböző együttesek a református kollégium tornatermében, a Bukarest Szálló nagytermében, a református egyház kultúrtermében, mozitermekben játszottak. A látogatottság biztosítását a társulatok általában bérletezéssel kívánták elérni, általában 10-15 szelvényes bérleteket bocsátottak ki 360 és 410 lej közötti áron, a szabadárusításban forgalmazott jegyek értéke pedig 40, 35, 30, 25, 20, 15, 10 lej körül forgott, társulatonként változtatva a termek ülőhelyeinek rangsorolását. Ahogyan azt a Székely Közélet egyik olvasói levele is bizonyítja (1924. szeptember 21.) a színigazgatók inkább az alsóbb határokat alkalmazták, mivel a tömegáras belépti jegyek 6-7 telt házat is biztosíthattak, ami abban az időben jó teljesítménynek számított. A tömegáras jegyek alkalmazása jelzi azt is, hogy színház, és közönség kapcsolata nem volt zavartalan. Ha végigolvassuk a korabeli színibeszámolókat, a jelzők nagyon változatosak: a telt háztól a váltakozó érdeklődésen át a látogatottság hiányáig terjed a skála. Még arról is hírt kaptunk, hogy az érdeklődés hiánya miatt 1937-ben Révész Sándor társulata hirtelen elutazott a városból, tetemes bérletadósságot hagyva maga után. Általában ez volt a társulatok munkájának legfontosabb követelménye: biztosítsa a látogatottságot, s a közönség utáni hajsza nem egyszer szubkulturális megnyilvánulásokra kényszerítette az együtteseket, mivel állandóan fejük felett lógott a létfenntartás Damoklész kardja. Hogy a város segíthesse a színház kulturális küldetésének teljesítését, már 1927-ben Színpártoló Egyesület alakult, amely igyekezett toborozni az előadások látogatására. Mint a fentebb idézett szerződésből is kitűnt, a társulatok naponta játszottak, szombaton és vasárnap 2 vagy 3 előadást is közönség elé vittek. Mivel egy-egy bemutató nagyon kevés előadásszámot ért meg, majdnem mindennap új címnek kellett megjelennie a társu-