Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 28. (Budapest, 1991)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - Szabó Krisztina Anna: A magyar színjátszás kezdetei az Egyesült Államokban (egy város, Youngstown modellje)

azAMH így írt róla: „... mindenkit örömmel töltött el a legnagyobbrészt Amerikában született gyermekek haladása a magyar nyelv tanulásának terén."

1 A világi játékalkalmak áttekintése során nyilvánvalóvá válik majd a két csoport kategóriái közötti párhuzam is. — Évszakhoz, dátumhoz kötött hagyományos ünnepek. A szüveszteri, farsangi, szüreti összejövetelek központjában a tánc áll, ill. bizonyos óhazái hagyományok, szokásos (pl. farsangi álarcos- vagy rongyosbál, szüreti szőlőlopás), de azért itt is szerepet kap a műkedvelő színjátszás. Az ilyen címmel hirdetett estélyeken rövidebb jelenetekre, monológokra, egyfelvonásosokra, mindig humoros, vidám előadásokra találtam adatokat; pl. a KMKE 1913 szilveszterén A. Fredro Egyetlen leány c. egyfelvonásos vígjátékát adta elő. Itt kell szót ejtenem még egy évszakhoz kötött összejöveteli formáról, amelyet a bevándorló magyarok már új hazájuk szokásai közül vettek át: ez a „picnic". A Szent István r. kat. plébánia hívei 1914-ben és 1915-ben is rendeztek ilyen nyári egész napos kirándulást. Mindkétszer előre hirdették a lapban: „a szünórák alatt és a versenyek között tréfás szavalatok fognak elhangzani."

18 A nyári meleg, a szabad tér kedvezőtlen akusztikai körülményei miatt tehát nem rendeztek hosszabb előadást, de legalább humoros versekkel, monológokkal, kuplékkal (zenekar mindig van kéznél!) frissítették fel a piknikezőket. — Egyleti megnyitók, jubileumok. Az egyleteknek számtalan kisebb-nagyobb ünnepe volt (zászlószentelés, jubileum stb.), ezek mind alkalmat adtak az összejövetelre, ahol a tósztokon, díszbeszédeken, felolvasásokon kívül a műkedvelők is megjelentek alkalmi előadásaikkal — még ahol konkrétan nem is említik a fellépésüket, ott is valószínűnek tartom, hiszen ha egy egyletnek dalárdája, önképzőköre van, miért maradna ki az ünneplésből? Pontos adatokat is találtam arra, milyen programokkal nyitottak meg egy újonnan bérelt vagy vásárolt egyleti helyiséget. A KMKE pl. 1913. nov. 26-án változatos műsorral ünnepelte a Temperance Hall, új egyleti termük avatását, a beszédeken és a dalárda fellépésén kívül az egylet műkedvelői Andreánszky Jenő Katonásan c. darabját adták elő. — Hazafias ünnepségek (később: amerikai nemzeti ünnepek). Kiemelkedő jelentősége van szempontunkból a március 15. és október 6. alkalmából tartott megemlékezéseknek. Ezt a bevándorlók — hol egyletenként, hol a városi összmagyarság meghívásával — mindig megünnepelték, még a háború kitörése után is, amikor az amerikai lakosság még az addiginál is gyanakvóbban figyelte a közép-európai bevándorlók hangsúlyozottan hazafias megnyüvánulásait. A program leggyakrabban versekből, dalokból, beszédekből állt, de több helyen találtam utalást páros jelenetek, esetleg rövidebb alkalmi színdarab előadására is. A youngstowni magyarok 1912-i szabadságünnepén az Excelsior Hallban a műsor utolsó száma pl. „páros jelenet, öreg honvéd és kisfiú beszélgetése, előadja Pekarcsik úr és Kelemen Ilonka kisasszony."

19 A korszakban megmutatkoznak már emellett az Amerikához való alkalmazkodás jelei is: a KMKE 1915-i szabadságünnepén Mr. Hartenstein, a város amerikai polgármestere is méltató beszédet mondott, Brogli Ignác, az önképzőkör jeles tagja pedig angolul szavalta el a Nemzeti dalt.

20 Ugyané tendencia bizonyítéka az is, hogy a korábban említett két műsoros pikniket (1914 és 1915) az egyik legnagyobb amerikai nemzeti ünnepen, július 4-én tartották (Independence Day). Az említetteken kívül mindig marad néhány olyan előadás, műsoros est, aminek megtartását időpont, alkalom nem magyarázza. Ebbe az „egyéb" csoportba tartoznak a főként vidám műsorszámokat felvonultató „tréfás thea-estélyek", a „kabaret-estélyek", és azok az un. „közművelődési estélyek" is, amelyeknek programját négy hónapon át követhettem