Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 28. (Budapest, 1991)
SZÍNHÁZTÖRTÉNET - Szabó Krisztina Anna: A magyar színjátszás kezdetei az Egyesült Államokban (egy város, Youngstown modellje)
A színjátéktípusok leírásának 14 Székely-féle szempontját a forrás jellegéhez igazítva nagymértékben leegyszerűsítettem, így az adatok csoportosításánál a következő négy elemi kérdést tettem fel: 1. Kik a játékosok? 2. Mikor, milyen alkalomból játszanak? 3. Mi a játék célja, funkciója? 4. Mit adnak elő? 1. Kik a játékosok? AzAMH híreiből, cikkeiből az 1912-16 közötti időszakban kétféle alaptípust különíthetünk el: a tágabb értelemben vett műkedvelői színjátszást és a helybeli hivatásos magyar színészek tevékenységét. A műkedvelő színjátszás fogalmát ez esetben mindenképpen tágabban kell értelmezni — vagyis nemcsak hosszabb lélegzetű színpadi művek, hanem kisebb alkalmi jelenetek, monológok, versek előadóit is kell értenünk rajta. A műkedvelők számára egy monológ, vers stb. előadása is színpadi megmérettetésnek számít; mint a kritikákból kiderül, ezeket is ugyanolyan komolyan veszik, mint a színművek eljátszását. Mivel az egyletek tagságából kerülnek ki (Youngstownban a legtöbb előadást a Kossuth Magyar Közművelődési Egyesület és a Petőfi Sándor Betegsegélyező Egylet tartja, és fellépnek kisebb egyházi, ifjúsági egyletek, iparos önképzőkörök stb.), a szereplők között így munkásokat, diákokat, esetenként kishivatalnokokat, kereskedőket is találunk. A másik csoportról, a helybéli hivatásos színjátszásról Puskás Julianna könyvében megállapítja, hogy a századforduló után jelenik meg, és alapeszméje a műkedvelő színjátszásból ered. 12 A vizsgált időszakban két nagy magyar állandó társulatról találtam adatokat: a Heltai-féle New York-i Magyar Színházról és a Palásthy-féle clevelandi Magyar Nemzeti Színházról. Az „állandó" itt relatív jelző; a társulatok fennállása csak többékevésbé folyamatos, a tagok időnként cserélődnek (néha ugyanaz a név, amelyet a New York-i társulati listán olvashattunk, röviddel utóbb a clevelandi színészek névsorában jelenik meg). Előfordul, hogy a társulat újjászerveződik másik igazgató vezetése alatt vagy a korábban közkedvelt primadonnával és néhány törzstaggal a középpontban (Heltai Árpád pl. egy ideig elég sikeresen igazgatja a New York-i színészeket, míg egy anyagi és erkölcsi csőddel terhes turné után maga is visszaminősül színésszé és beolvad a Palásthy-társulatba). Az igazgatók gyakran óhazái útjuk során szervezik be az utánpótlást, akikkel felfrissítik csapatukat. „Heltai Árpád (...), miután a társulata feloszlott, Európába ment magyar színészekért. Heltai tegnapelőtt érkezett haza Magyarországról, magával hozva újonnan szervezett társulatának művészgárdáját." 13 Az Egyesült Államok hivatalos kimutatásai szerint az 1900-1913 között Amerikába bevándorlóként érkezett 1.739 magyar anyanyelvű, szabadfoglalkozású személy között 80 színész volt. 14 Ők tehát nem pusztán látogatóba, pár hetes, hónapos turnéra jöttek Amerikába, hanem hosszabb időre, évekre, esetleg az állandó letelepedést is fontolgatva. Felmerül a kérdés: kik döntenek úgy, hogy az USA-ban folytatják pályájukat? A színlapokon, hirdetéseken felbukkanó nevek közül csak nagyon keveset lehet azonosítani a rendelkezésre álló források, lexikonok alapján. Legtöbbjükről